Linkelősdi - megint

Ó, hé, blog, ahová soha sem járok, de amire azért a félkész novelláim felett néha gondolok! ("Ez a blogra azért majd jó lesz!" Hát, khm, készen talán valóban jó lenne.)

A KMK Aranymosás projektje, ami körül én is lelkesen tébláboltam az elmúlt években íróiskolák és novellapályázatok miatt, (egyelőre? örökre?) véget ért, bár az oldal (egyelőre? örökre?) még létezik, úgyhogy az ott fent lévő novelláim továbbra is olvashatóak itt, itt és itt, no meg itt is, és te jó ég, még itt és itt is. R.I.P. Aranymosás és az oda soha be nem adott, a félkész novellákhoz hasonló állapotban létező regényem. (Vagyis oké, a regényt ettől még írom, csak nem az Aranymosásra, hanem... csak úgy, I guess.)

A linkelős posztnak viszont nem annyira ez az apropója, hanem egy e-könyves megjelenés a Menő Könyvek Világraszóló Kalandok - A Menő Könyvek pályázatának nyertes novellái c. kötetében. Az e-könyv itt megvásárolható és letölthető.

Az én novellám címe: Kösz a múltkorit!, és Norvégiában, egészen pontosan Oslóban játszódik. Megtörtént eseményeket kicsit kiszínezve, kicsit dramatizálva ábrázol, és a végeredmény remélhetőleg cuki, de egészen biztosan rövid, úgyhogy gyorsan olvasható.

Így kezdődik:

Az agyam helyére az éjjel méhkas költözött, és újra meg újra felbolydul, ha csak megmozdulok.

A novellapályázat eredményhirdetése egyébként Vay Viktória Francba, francia! könyvének bemutatójával volt egybekötve, amiről sikeresen nem késtem el (yay!), és még jól is éreztem magam. A regényt egyelőre nem olvastam, de a bemutató alapján a rövidtávú tervek között szerepel ennek orvoslása. :)

Linkelősdi - sokadik felvonás

Nem először, és biztosan nem utoljára gondolkozom el ennek a blognak a létjogosultságán. Valahányszor eszembe jut, hogy létezik, és linkelek ide valami megjelenést, vagy áthozok olyan novellát, amit máshová írtam, rájövök, mennyire hasznos meg jó lenne (nekem, nem hiszem, hogy bárki is jár erre), ha folytatnám, és az eredeti funkciója szerint tényleg írnék rá még történeteket (papírmadarakat... jesszus, oké, hogy költői túlzásnak tekintettem már akkoriban is, de ezer volt a cél ezekből?!). Megint itt tartok, de már megígérni sem merem, hogy na, majd most több lesz ebből, mint egy kósza gondolat. No mindegy.

Szóval linkelek.

Az elmúlt jó sok hónapban, mióta nem jártam erre, részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó két írókurzusán (amikkel most, az Aranymosás felfüggesztése miatt ki tudja, mi lesz...), és akkor ott írogattam dolgokat.

Az egyik kurzuson született novellám itt olvasható: Hallgass Danielre!

Ez egy rövid, kicsit szomorkás, de főleg cuki fantasy novella, ami a Novellaíró kurzusnak arra a feladatára született, ahol egy meghatározott képhez kellett történetet írni. Mivel épp nagyon benne voltam a Forma 1-es rajongásomban, egy propellerekkel felszerelt teknős láttán naná, hogy az jutott eszembe, hogy akár versenyezhetnének is vele. (És naná, hogy az egyik szereplőmet egy F1-es pilóta után neveztem el.)

A másik novella nemrég került fel az oldalra, és a címe: Feltalálásig szeretni.

YA. Romantikus. Mentális betegséges. És legalább egy fura nevű főszereplő van benne. Hogy ha címszavakban össze kellene foglalnom, mit írok általában, valószínűleg épp ezeket sorolnám fel, szóval... klasszikus én-féle sztori? Az ötletet egy tumblr poszt adta, ami arról szólt, hogy a goldfish keksz (tudjátok, a kis halak) azért épp ilyen formájú, mert a feltalálójának a felesége a Halak jegyében született, és neki sütötte a pasi. Úgyhogy a Young Adult kurzuson felhúztam egy teljes, szomorkás novellát az ilyen találmányok köré.

Plusz, van egy megjelenéses hírem is az elmúlt öhm... egy évből. (Igen, akkor bukkantam fel itt utoljára.) A Marysol Könyvkiadó Cseresznyevirágzás című kötetében olvasható az én rövidke novellám is. Ezúttal egy fia mentális betegség nélkül sikerült valami romantikusat írnom. Még csak nem is YA, asztrológiai vonatkozás viszont ebben is van (bár az nem tipikus nálam, csak valahogy ebben a posztban így összegyűltek az ilyenek). A kötet a kiadó weboldalán keresztül vásárolható meg, és élőben is épp ilyen szép. :) Az én novellám címe A horoszkópom szerint.

Bejelentősdi - ismét

Dear Diary,

Long time, no see.

Valójában most is leginkább bejelentéstétel céljából térek vissza, nem annyira a blog feltámasztása miatt. (Talán egyszer azért annak is eljön az ideje, nagyon kellene már novelláznom.) 

Szóval. Bejelentések.

Egyrészt, tegnapelőtt megjelent a Létigen folyóirat első száma, amelyben helyet kapott az én rövidke novellám is. Ez a „Hadd meséljek álmaim fiújáról” címet viseli. A Létigen egy, az LMBTQ+ irodalomról, médiáról és az LMBTQ+ közösségről, de nem csak az LMBTQ+ közösségnek szóló folyóirat. Vannak benne amatőr novellák és versek, interjúk, véleménycikkek, egy csomó érdekes dolog. Szerintem remek kezdeményezésről van szó, és igazán megtisztelő volt egy kicsike szerepet vállalni benne a történetemmel.

Itt érhető el és tölthető le a folyóirat első száma: https://issuu.com/letigen/docs/l_tigen_i.1._issuu

Itt pedig megtaláljátok a Létigen Facebook oldalát: https://www.facebook.com/L%C3%A9tigen-101464868927095/

 

Másrészt, ha minden jól megy, február 25-én végre megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Young Adult novelláskötete, ami a Csak mi ketten! címet kapta. Itt meg is tudjátok nézni az adatlapját (meg elő is lehet rendelni és minden ilyesmi): https://konyvmolykepzo.hu/products-page/voros-pottyos-konyvek/sok-szerzo-az-ev-legjobb-young-adult-novellai-2020-9284.

Az antológia előzménye egy novellapályázat volt még 2019-ben. A kötetben ennek a pályázatnak a nyertes novellái, illetve a kiadó íróinak történetei kaptak helyet. Az én novellám címe „Rómeó és Júlia… halál komolyan”, és hát, egy YA-osított, tragédiátlanított, modernkori, magyar környezetes Rómeó és Júlia feldolgozásról van szó, ami abból az alaphelyzetből indul, hogy Rómeó és Júlia nevű hőseink bizony ki nem állhatják egymást.

Nincs harmadrészt. Sajnos. Többet kéne írnom ahhoz, hogy legyen. Na, talán majd legközelebb.

15. papírmadár

Egy alig több mint százszavas prózavers, igen, ezzel a hihetetlen mennyiségű szöveggel térek vissza a blogra. Írnék ide tartalmat, de hát, öhm, említettem már, hány szóról is van szó? A tovább mögé se érdemes pakolnom.

*

~ egy mondat az élet, kivéve hogy ~ 

Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy hosszú, hosszú mondatra, aminek a végére a halállal kerül csak pont, addig viszont kitartóan tekereg előre, olykor szapora levegővételekkel, szaladva, törve előre, diadalittasan, kacagva, részegen az izgalomtól, előre, mindig csak előre, máskor a világ problémáinak súlya alatt megzuhant vállal mindössze vánszorogva tovább addig a megkönnyebbült lélegzetig, amit végre megengedhetsz magadnak, hogy aztán bumm, történjen valami, és te vadul dobogó, ujjongó szívvel ugorj bele, gyerünk, ugorj csak

egy új kalandba, és néha ugyan meg-bé-nít a fé-le-lem, mert nem tud-ha-tod, mi-kor ér-ke-zik a vég, de te csak űzd, hajtsd előre magadat, rohanj, ha kell, amíg még van időd, tedd meg, amit meg akarsz tenni, mert egyszer csak.

Linkelősdi 3.

Felkerült az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára egy eredetileg a Vágyom rád! novellapályázatra készült novellám. A címe Ki a fejedből!

Röviden egy realisztikus, romantikus, NA novelláról van szó (némi YA áthallással... mert komolyan, az egyik szál leegyszerűsítve sima Twilight Bella-féle konfliktus). A főszereplő Ilse, egy archeológiát hallgató, hosszú bekezdésekben elméleteket gyártó, mindent túlgondolkodó lány, és Max, egy fél francia, fél holland, matematikusnak készülő fiú, aki imádja a hasonlatokat. Mindkettejük története egy tükör előtt állva kezdődik.

A novella ezen a linken olvasható. :)

Ajánlott zene: dodie, Tom Walker - Human

Szerettem ezt a novellát írni, még akkor is, amikor nem sikerült angol nyelvű forrást találnom a helyszínül választott kollégium leírásához (legalább holland volt), és akkor is, amikor hetekig dobálta fel nekem a Youtube a mindenféle mentális betegségekről szóló videókat (amúgy sokadszorra jöttem rá, hogy kutatómunkázáshoz a Google mellett a Youtube a leghasznosabb oldal). Ritkán szeretek meg novellakaraktereket ennyire, általában csak jönnek és már mennek is, de Ilsét és Maxet tényleg közel éreztem magamhoz. Plusz, és azt hiszem, ez volt írós szempontból a legnagyobb ajándéka a novellának: végre sikerült olyan ágyjelenetet írnom, ami nem ott ért véget, hogy a két szereplő eljutott az ágyig... :D Oké, a pályázatra eredetileg erotikus novellát kellett volna írni, ez meg nem az (attól még, hogy van benne ágyjelenet, nem lesz az), de a Ki fejedből!-t magamhoz és a szokásos "és az ágyra hanyatlottak, snitt, jelenet vége" módszeremhez képest így is komoly előrelépésnek érzem.

14. papírmadár

Ezeréves történet következik, mert minden, amit az utóbbi időben írtam, az pályázatra vagy valamilyen kihívásra készült, ergó nem posztolhatom ide... Tehát ezeréves történetre fel!

SMS-ekből, válaszadási sebességekből, hiányos, aztán nem annyira hiányos naplóbejegyzésekből álló, magyar helyszínes, romantikus YA. (Vannak fenntartásaim egyébként a most következő novellával szemben, de szerintem a mai napig ebben az írásomban sikerült a leginkább young adultos hangot megütnöm. Szóval azért nem teljesen tragikus az összkép.)

Ó, kedvcsinálónak álljon itt a kedvenc részem a sztoriból:

KRISZTA

(14:34) [....]

Más könyveddel is küzdesz még?

ZOÉ

(14:35) Most épp a fizikával.

Nagyjából két oldallal ezelőtt feladtam, hogy valaha is űrhajós leszek.

KRISZTA

(14:36) Szóval az álmaid határa szó szerint a csillagos ég?

Ajánlott zene: Astrid S - 2AM (Matoma remix)

13. papírmadár

Nem januári a novella, de jótékonyan tekintsünk el ettől... Ismét egy merengős, kívánság üstös történetet hoztam (a koncepcióról már regéltem a blogon, pontosan itt), ezt a 2018-as eseményre írtam. A kívánság (tehát az alapötlet, amiért így minden dicséret a kívánót illet), amiből dolgoztam, így hangzott: 

Hősünk éli tök hétköznapi, klassz kis életét - aztán egy szép napon elkezd lassan átváltozni valami mássá. HUMANOID, fantasztikus lénnyé - szóval nem csótány vagy póniló lesz belőle a végén, hanem angyal, naavi, Mikulás, tündér, villásfarkú démon, kopoltyús vízimanó, vagy valami ilyesmi. (Csak légyszi, NE vámpír/vérfarkas legyen!) Akárhogy is, a dolog kicsit zavaró, bekavar a levesbe a munkahelyén/suliban, meghökkenti a családját, a barátait, a szerelmét/párját, stb.
Sikerül alkalmazkodnia neki és a környezetének? Kiaknázza végül az új teste lehetőségeit, vagy szenved tőle? Vissza tud változni, vagy ez végleges? Mindegy, mire hozod ki, és milyen hosszan, de azt szeretném, hogy a főszereplő tanuljon valamit a vele történtekből.

A történet a Merengőn itt olvasható el. Meg egyébként a tovább mögött is.

Linkelősdi 2.

(Milyen remek lenne, ha következetesen rendszerezném és nevezném el a bejegyzéseimet, nem?) Mindenesetre az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára a héten felkerült egy karácsonyi novellám - a címe Stop. Teker. Vissza. -, az ehhez vezető linknek pedig úgy érzem, a blogon a helye.

Itt is van: A LINK.

A történetről röviden annyit, hogy egy fiktív magyar podcast, a Hangpostagalamb, áll a középpontjában, és annak három műsorvezetője. A blogon már megszokott módon a novella nehezen érthető, hát, legalábbis néhány ide-oda pörgetést és visszaolvasást biztosan igényel, van legalább egy karakter furcsa megközelítéssel írt szemszöggel (éljenek a rendezőnek készülő szereplők!), és egy másik, aki angstol (az is valami, hogy a kettő ezúttal nem ugyanaz... vagy nem?), meg amúgy egy harmadik is, akit végre elnevezhettem Sacinak (időtlen idők óta akartam már egy szereplőmnek ezt a nevet adni). Jó olvasást annak, aki beleveti magát a novellába! :)

Bejelentősdi

Ha lehetne (mármint lehet, csak borzasztóan körülményes volna), hanganyaggal kezdeném ezt a bejegyzést, amely nem állna másból, mint egy csalódott, fáradt sóhajból. Már megint el vagyok csúszva a havi egy papírmadarammal, és bár a 2019-es újévi fogadalmaim között szerepel, hogy ez idén nem fordul elő, ez nem változtat a tényen, hogy 2018-ban bizony nem sikerült tartani az egy novella/hónap célkitűzést. Ennek szól a sóhaj.

Minden más, írós szempontból viszont nem zártam olyan szörnyűséges évet. Mármint az egyik regényem még mindig haldoklik (három szemszögből működik két fél, ami, hát... nem jó arány), a másik pedig továbbra is csak jegyzetek formájában létezik. (Vajon mi szerepel szintén az újévi fogadalmak között?) De linkelhetem a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Róbert Katalin szerkesztésével megjelent Meghitt pillanatok c. antológiát, amelyben az én novellám (Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok?) is helyet kapott. (És nem, még véletlenül sem karácsonyi, bármit is sugall a "karácsonyi antológia" elnevezés.)

Plusz, a fenti novellán kívül is írtam (életemben először például angolul is, bár csak fanfictiont), nem túl eredményesen vagy túl sokat, de úgy érzem, valamikor a tavasz során legalább valamelyest sikerült visszatalálnom az írós ritmusomhoz, és ennek végtelenül örülök. Remélem, jövő ilyenkor sóhaj helyett tizenkét novellával a blogon és egy befejezett regénnyel örülhetek ugyanitt.

12. papírmadár

Még mindig szakdolgozatot írok (de már egészen a finish-ben!), úgyhogy az egyetlen novella, amit az elmúlt időszakra fel tudok mutatni, az egy angol nyelvű fanfic. Szóval ja, ezt fogjátok a tovább mögött találni.

Némi infó előtte: a fanfic, ami egy novella, a Skam című norvég sorozathoz íródott, egy olyan lány szemszögéből, aki a sorozat alatt étkezési zavarral küzdött. A fanfic felépítése megdöbbentően hasonlít a blogon található másik fanficemre, ami a Mercy Falls farkasai sorozathoz íródott és a Nem fogadott hívások (35) címet viseli. Komolyan, teljesen lekopiztam a formátumot, amit egyébként nem szoktam csinálni, viszont hónapok óta próbáltam ezt a novellát megírni és sehogy sem találtam fogást rajta, aztán jött ennek a felépítésnek az ötlete meg egy Carrie Fisher interjú, és bumm, végre csak megszületett ez a valami.

Ha valaki érzékeny az étkezési zavaros témára (akár mert szenved, szenvedett tőle, akár más okból), az óvatosan közelítsen a sztori felé. Nincs benne semmi grafikus, de azért na.

Ó, röviden a tartalom (innentől angolul minden, bocsi):

AU where Noora doesn't move back from Madrid but she writes articles to a Norwegian online magazine. Vilde is an avid reader.
This is a story told in e-mail drafts and telephone notes and snapshots taken only by the blink of an eye. Vilde battles with her too many thoughts and the temptation to simplify them to only this one: "Am I thin enough?".

11. papírmadár

Kis háttértörténet a novelláról (amit szintén nem most írtam, de amíg nincs kész a szakdolgozatom, képtelen vagyok bűntudat nélkül írni, szóval ez van): egyszer az egyik író(palánta), akinek a blogját sok éve követem, a következő észrevételt kapta a regényére/forgatókönyvére (már nem emlékszem, melyikre a kettő közül): "Miért kell mindennek, amit írsz egy olyan rejtvénynek lennie, amit csak te tudsz megfejteni?" Bevallom, magamra ismertem ebben az észrevételben pár hete, amikor újból szembetaláltam magam vele. 

Talán a leggyakoribb kritika, amit megkapok egy-egy történetemmel kapcsolatban (a túl sok "és"-t használsznál és a túl sok szereplőd vannál is gyakrabban), az ez: "Nem értem." Ami egy baromi hasznos visszajelzés. Nem hangzik annak, de az, főleg mert ismerem már a képességeimet és írós hülyeségeimet annyira, hogy általában pontosan tudom, miért nem érthető az, amit írtam. Néha a koncepció túl meredek és elvont ahhoz, hogy igazán élvezhető és érthető sztori kerekedjen ki belőle (ilyenkor túl sok mindent nem lehet tenni, maximum megfogadni, hogy legközelebb ügyesebben kísérletezem majd), néha túl sok metaforát pakoltam egy szövegbe és kioltják egymást, néha a karakter hangját túl szélsőségesre írom, néha túl sokszor akarok az olvasóra kacsintgatni, anélkül, hogy előbb elmondanám neki, hogy hé, itt egy arc, rajta két szem, előfordulhat, hogy szuggesztíven pislog majd rád, néha egyszerűen ügyetlenül írom meg az adott gondolatot. A "Miért kell mindennek, amit írsz egy olyan rejtvénynek lennie, amit csak te tudsz megfejteni?" már kicsit mélyebb ennél. Rávilágít arra, hogy nem történetszintű probléma ez nálam (se), hanem bizony ez a fajta "okoskodás" minden írásomra jellemző. 

Igyekszem fejlődni ebben. 

Alapvetően szeretek kísérletezgetni, megnézni, meddig bonthatom fel egy történet struktúráját úgy, hogy újra, máshogy összerakva, vagy a darabokat legalább egy kupacban hagyva még mindig egy történetet kapjak. Azt hiszem, ez ennél a blognál sehol sem feltűnőbb, elvégre ide kerülnek a legfurább történeteim. (A Shiver fanficem felett még a merengőn is vakarták az adminok a fejüket egy szolid "Ez így mi?"-vel.) Ezt a kísérletezőkedvet, félek, nem egyhamar fogom elveszíteni (a cél az lenne, hogy megtartsam a rejtvényt, de az olyan legyen, hogy más is értse), de tényleg próbálok majd nemcsak a rejtvényre gondolni, hanem arra is, hogy hát, amúgy érthetőnek és élvezhetőnek is kell lennie annak, amit összehordok. Mert hát ugye mi értelme egy rejtvénynek, ha az olvasó még addig se jut el, hogy az újságot a kezébe vegye?

Mindezt előrevetítve, a tovább mögött egy olyan történet található, amire az egyetlen kritika, amit kaptam, a szokásos "Nem értem." volt (oké, nem, ennél azért hosszabb volt a kritika, a lényeg mégis ez), no, meg jött nagy adag udvarias hallgatás is. Itt alapvetően a koncepció a problémás (ezt még mindig szeretem), szóval bár próbáltam kezdeni vele valamit, egy kukába hajításon/kitaszításon a nagyvilágba egy blogon, ami épp az írói fejlődésemet, vagy mit, kellene hogy megmutassa, más lehetőségem nem maradt. És mégis csak szebb hely ez egy történetnek, mint a kuka, nem?

Azért jó olvasást...?

10. papírmadár

Egy régebbi történetet hozok, a Merengő által szervezett Kívánság Üstre írtam még a tavalyi év végén. A Kívánság Üst lényege annyi, hogy az ember lánya/fia kap három kívánságot, abból kell kiválasztani egyet és történetté gyúrni. (Nagyon klassz, idén ősszel tessék minél több embernek jönni. Reklám vége.) 

Az én kiválasztott kívánságom ez volt: YouTube gyötrelmek. Főhősünk karrierépítő szemléletéhez rengeteg kreatív ötlet társul. Sajnos a megvalósításban mégsem jeleskedik. Az univerzum, a zen, a csí, vagy csak a balszerencse okozza, de mégsem jönnek be a Nagy Húzásai. Most viszont úgy dönt, megcsinálja a Világ Legmenőbb YouTube csatornáját. Eddig jó, de fogalma sincs, hogy milyen témával is foglalkozzon. Vlogoljon, gamer legyen, esetleg booktalkos? Megtalálja az ideális témát (és esetleg önmagát), vagy egy újabb álma megy a levesbe?

A novellát Faragónak írtam (ő pedig nekem írt cserébe, ezt a csodát), de remélem, más is szívesen olvassa.

Ajánlott zene ezúttal nincs, mert bár biztosan hallgattam írás közben valamit, eszembe nem fog jutni, mi lehetett az.

Ééés stop. Már megint.

Long time, no see. Alig két év után ismét itt.

Egy újabb próbálkozást teszek arra, hogy visszaálmodjam ezt a blogot a halálból. Nem ígérem, hogy ez a próbálkozás sikeresebb lesz, mint az előzőek, de legalább a másik (főleg könyves) blog vezetése már nem szól közbe. (Azt végleg feladtam.) A két év kihagyás egyébként főleg azért szomorú, mert nem érzem úgy, hogy íróilag bármennyiben is előbbre tartanék, mint akkor. Több a félkészen porosodó történetem, ennyi történt, ezt pedig nem nevezném eredménynek. Szóval megint itt, megint egy mesterséges és metaforikus seggberúgást kényszerítve magamra, újból elhatározom, hogy havonta egyszer, ha a fene fenét eszik is, posztolok ide egy novellát.

9. papírmadár

Az előző bejegyzésben már emlegettem az írósulit. Nos, a mostani történet (és jaj, már megint mennyire elnézően dobálózok ezzel a szóval :D) az egyik ottani feladathoz kapcsolódóan íródott.

Nem konkrétan a feladatra, és végül épp ezért nem is ezt küldtem be, hanem írtam helyette egy másikat, de az ötletet, tény, hogy az a bizonyos feladat adta.

Mármint hogy ez a feladat: két-három oldalnyi csak párbeszédből álló jelenetet kellett írni (tehát nem lehetett benne narráció sem) úgy, hogy a többiek aztán kitalálhassák, hogy a két beszélgetőpartner milyen nemű és korú.

Szóval ja, ezt a feladatot kerültem meg ezzel a történettel.

 ~ www.chat-terek.hu/privat/20081110/ ~

Ajánlott zene: The Academy Is... - Attention 

Linkelősdi

Hah, egyszer majd csak visszatalálok erre a blogra, és írok ide valamit. De addig is, csak elirányítok minden erre tévedőt (igen, valószínűleg nem ide készültél, félregépeltél valamit, rossz linkre kattintottál, de ha már itt vagy, szia! :)) már két - nem papírmadaras apropóból írt, de - elkészült novellámhoz... miután felvezettem őket némi háttérsztorival.

1. Idén ősszel részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó kurzusán, ahol sok klassz dolgot tapasztaltam ki az írásomról, meg úgy általában az írásról, és klassz emberekkel dolgozhattam együtt, és úgy egyáltalán említettem már, mennyire klassz volt? Mert nagyon. :) Jó lenne idén vagy jövőre egy dramaturgia kurzusra is beférni, de persze, ez még sok dologtól függ.

Az Aranymosás oldalán olvasható az alapozó kurzusra írt novellám, a hívószó a hiány volt. Az én történetem pedig a Minden a tükrökkel kezdődött.

2. A másik novellám a Merengő által most már hagyományosan megszervezett Kívánság Üstre íródott D_W ajándékaként. A kívánság, amire írtam, ez volt: A lányt elrabolta egy gonosz démon. A fiúnak kell visszaszereznie tőle, de ez szinte lehetetlen. A démon egy sötét erdő közepén rejtette el a lányt. Azt ígéri a fiúnak, hogy szabadon távozhatnak, ha az bejut az erdő közepére és eloldozza a legnagyobb fához kötözött lányt. Két probléma miatt lehetetlen a feladat. Első: Minden megtett lépéssel a fiú elfejt egy emléket a lányról. Meg kell gondolnia mindenen lépését, de így sem biztos, hogy a célig nem felejti el azt, hogy miért indult el. A második: A fiú gyenge. Nem biztos eléggé a szerelemükben. A lányt többször is megcsalta már. Sikerül megmentenie a lányt?

 A történetem meg a "tovább" mögött olvasható. :)

8. papírmadár

A következő történet afféle esettanulmányként is felfogható jelenlegi képességeimről. Komolyan, nincs olyan írásom, ami ennél jobban bemutatná, mik az erősségeim (már magamhoz képest), és mik a gyengeségeim.

Nem mintha olvasva majd a novellát, ez nem lenne kitalálható, de a gyengeség oszlop legtetején, rohadtul CapsLockkal szedve ott áll, hogy a VILÁGÉPÍTÉS. Öhm, ezért fogtam most lelkes sci-fi olvasásba, mert a science fictionnél jobban semelyik zsáner sem taníthatja meg az embert logikusan gondolkodni. Plusz, remélhetőleg elsajátítok a segítségével egy másfajta történetalkotási folyamatot, ahol az ötlettől nem ugrom rögtön ívekig és mondanivalókig és karakterekig, hanem hagyom magamnak végiggondolni azt a fránya ötletet, végigvezetve magamat azon a nagyon is fontos gondolatfolyamon, miszerint akkor miből mi következik. #önképzésscifivel

Önképzésem előtti novella olvasható tehát a tovább mögött, ami remélhetőleg egy év távlatából visszanézve majd olyan lesz, mint a fogyókúráknál azok az előtte fotók, amikre ránézve már meg se ismered magadat.

Ajánlott zene (vagyis playlist): https://soundcloud.com/randomfinny/sets/t-k-letes

7. papírmadár

Nem is olyan régen kipróbáltam az Elegy for a Dead World nevű játékot, ami alapvetően egy írós-ihletős aranybánya. Három poszt-apokaliptikus világba juthat el az ember fia, azon belül pedig írhat különböző promptokra vagy teljesen saját kútfőből. Elképesztően felszabadító egyébként mindenhogyan - főleg elsőre. Ahogy mész az egy szem karaktereddel egy teljesen ismeretlen helyszínen, és a pálya meghatározott pontján tovább- és továbbírod a történeted. Tényleg, semmi tervezgetés, csak beleugrás az írásba. (Ez amúgy találó, mert a játék is úgy kezdődik, hogy kidobnak a világűrbe.)

Mindenesetre most nem a játékban született irományomat osztom meg (főleg mert angolul van meg, az én szegényes angol szókincsemmel), de hasonló koncepcióban született ez a 100 szavas is. A tervek szerint még folytatni fogom valamikor hasonló egypercesek sorozatával, és majd írásról írásra építgetem ki a világomat. (Ez különösen hasznos, ha már pont világépítésben vagyok gáz, és azt kéne leginkább gyakorolnom, meg azzal kéne kísérletezgetnem.)

Szóóóval ezzel a kis anekdotával a hátunk mögött következzen a 100 szavas, amiből egyelőre sok nem derül ki. (De nem sokkal kevesebb, mint amennyit én tudok.)

Ééés stop.

A táblás képet nem rakhatom ki újból - imádom az ismétléseket, de most ellenállok a vágynak -, ezért a bejegyzés címe. Igen, továbbra sem újabb papírmadárral jövök, hanem mesélni- meg bejelentenivalókkal. 

1. Átállok havi egy papírmadárra. Mindjárt átszerkesztem a leírást is. Hátha azt sikerül tartani, mert hasznos tapasztalat: nem írok túl gyorsan. Vagy túl sokat. Vagy kifejezetten gyakran. Heti legalább egyszer összekaparom magam, de mivel írnék nem papírmadarakat is, ez vajmi kevés. Szóval ez van. Havi egy papírmadár. Kisujj-eskü. (Ja, hogy ezt neten át nem látni?)

2. Ha már a "heti egyszer sikerül írnom" dolog előkerült, elmesélem, hogy a hétvégén, vagyis hogy szombaton a Mondoconon jártam. Ami fú, először is, el sem hiszem, hogy vannak ilyen találkozók. Elképesztően inspiráló volt, mennyi ember kilátogatott, és mennyien beöltöztek. (Sok a tehetséges kosztümkészítő itthon, na.) Tőlem az animék és mangák világa kicsit távolabb áll (oké, még látom, hol van, meg olvastam már három darab mangát és láttam pár animét, de azért...), így eleinte picit kívülállónak, de azért nagyon elbűvöltnek éreztem magam. Aztán megtaláltam a Harry Potteres és a Gyűrűk Urás asztalt, és láttam egy Darth Vadert is. 

Amiért viszont belekezdtem ennek az egésznek a mesélésébe az a délutáni programom volt, a Fantasy Workshop, amit jó pár fantasztikus - főleg fantasztikumban alkotó - író tartott, picit beszéltek, aztán csoportokba oszolva novellákat írtunk. Vázlatot készítettünk, megbeszéltük őket, aztán következett a kemény dió: két-három óra alatt össze kellett hozni egy teljes novellát. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült, noha a végeredmény nem lett a legjobb. Moskát Anita viszont elképesztően kedves volt, és hasznos tanácsokat adott és még hasznosabb kérdéseket tett fel, szóval most épp azon vagyok, hogy ezek alapján átdolgozzam a történetet. Valamikor majd fel is kerül ide, vagy máshova. 

Na mindegy, szóval elképesztő élmény volt az egész, és uhh. Sikerült rábeszélnem magamat a szeptemberi Kéziratok éjszakájára is. (Már csak írni kell valamit rá...)

3. Pici mesélnivaló, és egyben bejelentenivaló. Mindkettőnek megkésett.

A Könyvfesztiválon, vagy legalábbis akkoriban megjelent a Kalandok és kalandozók c. novelláskötet (a SpiritArt Egyesület jóvoltából amúgy), amibe megmagyarázhatatlan módon, de abszolúte a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházért felelős Craznak köszönhetően bekerült az én novellám is. Ha bárki szembetalálná magát az antológiával (például mert megrendeli, vagy passz, nem tudom, hogy könyvtárakig eljut-e), akkor Az erénykufár című novella tartozik hozzám. (Szóval azt ne olvassátok. Csak vicceltem.)

4. És most megyek workshopos novellát átírni. (Ez nem kívánt külön pontot, de nézzük el nekem.)

6. papírmadár

~ legyen laura ~

 Épp csalok (megint). Mert még mindig nem térek vissza erre a heti novellázásra, de akkor már pár novellát (értsd: egyelőre egyet) felpakolászok ide is.

Ennek a címe Legyen Laura, és Sketchynek íródott, mert TAI-n azt kívánta, hogy valaki írjon neki egy történetet a Quimby Legyen vörös c. számára. Ez történt itt.

A kép széle homályos és sárga, mintha napfénybe tartott pillanatfelvételt néznénk. Egy lány pörög a szoba közepén, az arca elmosódott, a nevetése nevetésszerűtlen. Vágás. A lány ezúttal egy mezőn ül, és azt mondja, szeret. Aztán egy partin vagyunk vele, a zene magas hangokból épül és nem ereszt. A vágás alatt is szól, és azután is. Pörgő lány a szoba közepén. Vágás. Macskaköveken tovakopogó lány. Vágás. Nem szeret. Vágás. Zöld ágynemű között a lány meztelen háta. Vágás. A lány hangját halljuk: Gyakran elképzelem, milyen lenne az életem filmként. Egy fiú kérdez, mi lenne a címe? Vágás. Pörgő lány. Vörös italt kortyoló lány. Csevegő lány. Vágásvágásvágás. Az előzetes a lány válaszával zárul: Legyen Laura.

Ajánlott zene: Quimby - Legyen vörös

Nem közérdekű, de közlemény

Megszakítom a már egyébként is megszakadt papírmadár-folyamot, hogy elmondjam: egy időre leálltam a novellák gyártásával. Kábé féltucat befejezetlen doksi előtt ülök egyszerre, miközben egy regényt próbálnék írni, és a legmélyebb írói válságba taszítottam magam, amiben egyébként nem hiszek, de egyelőre valamiért - lustaság, időhiány, önbizalomhiány, miegymás - áll ez az írás-dolog, de igyekszem összekaparni magam, mert pont az ilyen helyzetek megoldása lenne a lényege ENNEK AZ EGÉSZNEK. És most levegőt veszek.