14. papírmadár

Ezeréves történet következik, mert minden, amit az utóbbi időben írtam, az pályázatra vagy valamilyen kihívásra készült, ergó nem posztolhatom ide... Tehát ezeréves történetre fel!

SMS-ekből, válaszadási sebességekből, hiányos, aztán nem annyira hiányos naplóbejegyzésekből álló, magyar helyszínes, romantikus YA. (Vannak fenntartásaim egyébként a most következő novellával szemben, de szerintem a mai napig ebben az írásomban sikerült a leginkább young adultos hangot megütnöm. Szóval azért nem teljesen tragikus az összkép.)

Ó, kedvcsinálónak álljon itt a kedvenc részem a sztoriból:

KRISZTA

(14:34) [....]

Más könyveddel is küzdesz még?

ZOÉ

(14:35) Most épp a fizikával.

Nagyjából két oldallal ezelőtt feladtam, hogy valaha is űrhajós leszek.

KRISZTA

(14:36) Szóval az álmaid határa szó szerint a csillagos ég?

Ajánlott zene: Astrid S - 2AM (Matoma remix)

Húsz lépés az igazságig

I.

2017.04.21. péntek

Egy partitrükk volt, semmi több.

Tudtam, hogy Máté figyel. A legtöbb srác diszkréten csinálja, időről időre pillantanak a kiszemeltjük felé, a szemük sarkából nézik, poharak pereme fölött, két sztori mesélése közben. De nem Máté. Ő egyszerűen leült az egyik kanapé legszélére, ott a buli közepén, se beszélgetőpartner, se telefon, de még ital se. Csak ült és engem bámult. Ezzel nem tudtam mit kezdeni.

Talán oda kellett volna mennem hozzá. Talán ezt várta. Talán… nem tudom.

Táncoltam, beszélgettem az egyik általános iskolás osztálytársammal (az ötödiket majdnem ismételnie kellett, most meg OKTV döntőbe jutott, durva), még egy sört is ittam. De semmi nem tudta elterelni a figyelmemet Mátéról. Folyton visszatért rá a tekintetem, és a pillantása még a nappali túlsó végéből is szinte keresztüldöfött.

…

Amikor Zoé megcsókolt, behunytam a szemem.

II.

2017.04.25. kedd

Máté ma leszólított a suliban. A kémiaterem előtt várakoztunk az osztályommal, ő valamilyen másik órára sietett, aztán egyszer csak lefékezett mellettem, és megkérdezte, „mi újság”. Erre most mit feleljen az ember? Végül csak beszélgettünk egy sort arról, hogy milyen klórszag van a kémiateremben, és hogy mennyire kibírhatatlan ez, aztán becsengettek, és ő továbbállt.

Ez volt az első beszélgetésünk… Gondolom, annak nem volt olyan gáz…?

III.

2017.04.27. csütörtök

Ma megint összefutottunk Mátéval. A büfében állt sorba, én is. Mindketten egy-egy muffint vettünk, aztán félig-meddig együtt ettük meg. (Azért csak félig-meddig, mert közben odajött hozzánk Máté egy haverja, és Máté végül lelépett vele.)

Számot cseréltünk, és meghívott egy péntek esti buliba. Még nem tudom, hogy elmegyek-e.

IV.

MÁTÉ

(Cs 20:13) Képzeld, muffint ettem vacsorára, és rád gondoltam.

KRISZTA

(20:16) :)

(20:20) Muffint vacsorázni nem túl egészséges, ugye tudod?

MÁTÉ

(20:20) Haha. Meggyes muffin volt. Az segít?

KRISZTA

(20:21) Nem sokat.

MÁTÉ

(20:21) Ajaj. Akkor most ezzel eljátszottam minden esélyemet nálad?

KRISZTA

(20:27) Hát igen, az egészséges étkezés kulcskérdés… :D

MÁTÉ

(20:28) Ígérem, legközelebb jobban figyelek.

KRISZTA

(20:32) :)

V.

GRÉTA

(P 16:03) Megyünk együtt este? Talizhatnánk a Deákon.

(16:18) Hé, te mit veszel fel?

(16:23) Befagy a seggem egy miniszoknyában?

Mármint harisnyát is vennék hozzá…

Csak valami vékonyabbat, tudod.

(16:37) Akár válaszolhatnál is…

(17:00) Hol vagy?

És miért nincs nálad telefon? Elraboltak?

(17:29) Jesszusom, tényleg elraboltak?!

KRISZTA

(17:30) Ne akadj ki… de asszem nincs kedvem ma ahhoz a bulihoz.

GRÉTA

(17:31) Most hülyéskedsz? Tutira ott lesz Máté is. Muszáj jönnöd!

KRISZTA

(17:33) Még meglátom…

GRÉTA

(17:33) Krisztaaaaaa!

KRISZTA

(17:34) Meggondolom, tényleg.

De nem akarom, hogy esetleg hiába várj, szóval mi lenne, ha ott találkoznánk?

GRÉTA

(17:35) Oké, hol lesz a buli?

KRISZTA

(17:35) Nem tudod, hol lesz a buli, ahová mész?!

GRÉTA

(17:35) Nem, szerintem te nem tudod.

(17:41) A hallgatásodat vehetem beismerésnek? :P

KRISZTA

(17:43) Nem. Ezúttal tényleg elraboltak. Mondd meg Liam Neesonnek, hogy nem hibáztatom.

GRÉTA

(17:43) ???

Mindegy. Zoé tartja a bulit.

Legyél ott!

(17:46) Légyszi.

VI.

2017.04.28. péntek

A buli rosszul kezdődött… Talán az lesz a legegyszerűbb, ha lépésről lépésre elmesélem, hogy volt.

Amint beléptem az ajtón, rögtön a kezembe nyomtak egy pohár sört. (A műanyag pohárra amúgy valaki, mint később megtudtam, maga Zoé, mindenféle absztrakt mintákat rajzolt filccel. Az egyik rész olyan volt, mint egy pillangó.) Kortyoltam egyet, elnyomtam az érzést, hogy mennyire borzasztóan utálom a sör ízét és kortyoltam még egyet.

Épp felfedezőkörútra indultam volna az iskolatársaimmal zsúfolt lakásban, amikor Máté oldalról belém jött. Nem lehetett szándékos, mert ő is elég meglepett képet vágott. Aztán gyorsan rendezte avonásait és rám vigyorodott. Nyomott két puszit az arcomra, majd a nappaliból dübörgő zenét túlkiabálva megjegyezte, hogy dögösen nézek ki. Nem tudtam, erre mit kéne reagálnom, de Máté egy zavart mosollyal is beérte (ennyit sikerült magamból kipréselni), mert visszamosolygott rám és azt mondta, majd muszáj lesz vele táncolnom, vagy valami ilyesmit. Újabb zavart mosoly a részemről, és Máté már el is tűnt a tömegben. Nem akartam utána koslatni, inkább úgy döntöttem, előkerítem Grétát. Végül az egyik évfolyamtársunkba (talán Balázsnak hívják) gabalyodva láttam meg a kanapé egyik sarkában. Leerőltettem a torkomon egy újabb korty sört.

„Tudod – szólalt meg egyszer csak mögöttem Zoé, és én majdnem szívbajt kaptam –, nem muszáj sört innod, ha nem szereted.”

Zoé fantasztikusan nézett ki. A haját ezúttal egészen magasra, lófarokba kötötte, a szemét erősen kihúzta, a száját vörösre festette… Ezer éve nem láttam már így kisminkelve.

Azt hiszem, tiltakoztam az állítás ellen, hogy „én ne szeretném a sört”, mert Zoé azt felelte, „á, a fintorod téveszthetett meg”. Elnevettem magam, mire Zoé felajánlotta, hogy a konyhában kicseréli a sörömet almalére. „A kutya sem mondja majd meg, mit iszol.”

Nem biztos, hogy pont ezek a mondatok hangzottak el, haha…

Szóval együtt kimentünk a konyhába.Igazából nem is nagyon emlékszem a részletekre (talán az a kicsi sör is megártott…), a poharakról beszélgettünk, arról, hogy Zoé újabban rajzolni tanul, meg arról az időről, amikor együtt jártunk tánciskolába, és az órák után a többi lánnyal egy csomószor nála vacsoráztunk, és az anyukája főztjéről, arról, hogy mióta én abbahagytam a táncot, mennyire kevésszer lógtunk együtt, és beszélgettünk a zenéről, arról, hogy Zoé újabban kezdi megszeretni a népzenét és egy táncházba is elment néptáncolni. Zoé rúzsáról is beszélgettünk, és megígérte, hogy kölcsönadja, ha ennyire tetszik, és kölcsön is kértem, mert tényleg nagyon tetszett.

…

„Szerinted tényleg pillangót ábrázol?”, kérdezte egyszer csak Zoé.

„Miért, nem?”, kérdeztem én.

„Azt ábrázol, amit csak akarsz, hogy ábrázoljon.”

…

Táncoltunk egy keveset, ott a konyhában. Kint valami Katy Perry szám szólt, de Zoét nem zavarta, megmutatta, milyen lépéseket tanult a táncházban.

…

„Almaíze van az ajkadnak, Pillangólány.”

VII.

MÁTÉ

(Szo 17:40) Nagyon eltűntél tegnap este.

KRISZTA

(18:24) Ó, igen, rosszul éreztem magam, úgyhogy korán eljöttem.

MÁTÉ

(18:27) Kár. Nagyon számítottam ám arra a táncra. :P

KRISZTA

(18:33) Hehe, bocsi.

MÁTÉ

(18:34) Remélem, most már jobban vagy. <3

VIII.

2017.04.29. szombat

Ma nem sok mindent csináltam. Nagyrészt a telefonomon lógtam és a szókeresőn próbáltam a rekordomat megdönteni.

IX.

2017.04.30. vasárnap

Anyukám kedvéért nagybetűkkel lejegyzem ezt ide: NEM VISZEM MAGAMMAL A TELEFONOMAT A WC-RE IS.

X.

2017.05.01. hétfő

Ma a művelődési házban táncházat tartottak. Nem tudom, mi ütött belém, de elmentem rá. Azt hittem, utálni fogom (én és a néptánc nagyon messze állunk egymástól), de tetszett. Főleg körben táncoltunk, egy idős pár került az egyik oldalamra (a másikra egy izzadó, középkorú pasi). A végén a nénit az egyik lépéssorra már én tanítottam meg.

Kár, hogy Zoé nem volt ott.

XI.

MÁTÉ

(Cs 20:21) Képzeld, ma gyümölcssalátát vacsoráztam!

KRISZTA

(20:46) Ügyes.

MÁTÉ

(20:48) Maradt pedig bolognai is ebédről, csak hogy átérezd a dolog súlyát.

Ezért szerintem jutalmat is érdemelnék, lol.

Mit gondolsz? ;)

XII.

KRISZTA

(P 15:16) Ma véletlenül nem tart Zoé bulit?

GRÉTA

(15:20) Nem tudok róla.

Miééééért? Csak nem bulizni akarsz? Mert tudok egy oltári helyet a belvárosban.

KRISZTA

(15:27) Ööö… nem tudom, nincs kedvem nagy tömeghez.

GRÉTA

(15:28) Oké.

Várj, kinyomozom, hátha tart valaki házibulit.

(15:40) Még mindig nyomozok…

(15:51) Oké, Leila, a táncsulis Leila, tudod, tart bulit. Ma. Ééés szívesen lát minket is. :)

Mit szólsz? Király vagyok, vagy király vagyok?

KRISZTA

(15:54) Szerintem kábé tíz éve senki nem használja ezt a kifejezést…

GRÉTA

(15:54) *a szemét forgatja*

(15:56) Megyünk a buliba, ugye?

KRISZTA

(15:57) Táncsulisok lesznek csak ott?

GRÉTA

(15:58) Meg volt-táncsulisok. Meg akiket ők visznek.

De nyugi, nem hiszem, hogy túl nagy tömeg lesz!

KRISZTA

(15:58) Hát jó. Benne vagyok.

XIII.

ZOÉ

(P 17:44) Hé, Pillangólány! :)

Úgy érzem, a péntek este már nem is péntek este anélkül, hogy táncolnék veled.

Abszolút függetlenül ettől, mit szólnál, ha ma részt vehetnél a főváros legjobb buliján?

KRISZTA

(17:45) Szia! :)

Azt, hogy Leila nagyon csalódott lesz, ha nem az ő bulijáról beszélsz.

ZOÉ

(17:46) Szóval már tudsz róla. A jó bulik híre gyorsan terjed, ki hitte volna.

KRISZTA

(17:46) És a végén azért lesznek tényleg jó bulik, mert sok jó fej ember hall róla.

ZOÉ

(17:47) Mint te vagy én.

Tetszik az észjárásod, Pillangólány.

KRISZTA

(17:47) Hát, nem akartam nevekkel dobálózni, de… :)

ZOÉ

(17:48) Akkor Leilánál találkozunk? Nagyjából mire érsz oda?

KRISZTA

(17:48) Kilenc körül… Vagy az kora?

ZOÉ

(17:48) Dehogy.

Legfeljebb majd segítünk Leilának összekészülődni.

Most viszont akkor nekem kell mennem öltözködni.

KRISZTA

(17:49) Hajrá! :)

Két óra múlva látjuk egymást!

ZOÉ

(17:50) Két óra múlva. :)

XIV.

2017.05.05. péntek

Amikor odaértünk Leiláékhoz (Gréta nem lelkesedett azért, hogy annyira korán elindultunk, mert hogy nem volt ideje besütni a haját, és hiába mondtam neki, hogy így is remekül néz ki), Zoéval és Grétával segítettünk elrendezni a bútorokat, hogy legyen majd hely táncolni. Aztán én Grétával tálakba öntöttem a rágcsálnivalókat, Zoé meg poharakat díszítgetett.

Az én kedvemért az egyik pohárra pillangó került.

Fél tízkor Leila kitalálta, hogy guacamolét akar csinálni, úgyhogy felajánlottam, hogy Zoéval elmegyünk avokádót venni.

A boltban Zoé ragaszkodott hozzá, hogy hozzunk dobozos almalét is, hogy „biztosan ne kelljen sörre fanyalodnod”.

…

Mire visszaértünk a lakásba, egész szép tömeg gyűlt össze. „Csupa jó fej ember”, nyugtázta Zoé. Kicsit féltem attól, hogy annyira jó fejnek tartja őket, hogy ott is hagy a kedvükért, de végül kár volt. Zoéval nagyjából az egész estét együtt töltöttük. Rengeteget beszélgettünk, ezúttal tényleg annyit, hogy már nehéz is felidézni, ki mit mondott, ki mennyit és mikor nevetett. Táncoltunk is, néha csókolóztunk is.

…

Remélem, hétvégén is találkozunk. Természetes fényben utoljára egy éve láttam Zoét, haha.

XV.

KRISZTA

(Szo 11:14) Szia! :) Nincs kedved délután valamikor összefutni?

(11:18) Megihatnánk egy kávét vagy ilyesmi.

ZOÉ

(11:30) Ma nem igazán érek rá. Sokat kell tanulnom.

(11:34) Mármint ha még egy napig nem nyitom ki a törikönyvemet, félek, hogy éjszaka rám támad.

KRISZTA

(11:34) Agresszív teremtés ez a törikönyv… :D

ZOÉ

(11:35) A történelem is elég agresszív. Nem mutatott neki jó példát.

KRISZTA

(11:35) Akkor csak óvatosan! :)

Ha kell erősítés, szólj!

ZOÉ

(11:36) :)

XVI.

KRISZTA

(V 14:32) Zoé kontra Törikönyv 1:0?

ZOÉ

(14:33) Kiütéses győzelem. :)

Vagy várj, most keverem a sportmetaforákat?

KRISZTA

(14:34) Passz. XD

Más könyveddel is küzdesz még?

ZOÉ

(14:35) Most épp a fizikával.

Nagyjából két oldallal ezelőtt feladtam, hogy valaha is űrhajós leszek.

KRISZTA

(14:36) Szóval az álmaid határa szó szerint a csillagos ég?

ZOÉ

(14:36) Most gúnyolódsz rajtam, Pillangólány?

KRISZTA

(14:37) Én? Soha.

ZOÉ

(14:37) Péntek este eljössz bulizni velem? Meg Leilával és a többiekkel.

(14:44) Pillangólány? Ott vagy még?

KRISZTA

(14:45) Persze, bocsi.

Anyukámnak kellett segítenem valamivel…

Nem talált egy tepsit, és segítettem keresni.

A pénteki buli jól hangzik. Majd írd meg a részleteket!

(14:48) Csak azt hittem, találkozunk valamikor a hétvége előtt is.

ZOÉ

(14:50) Ó. Sajnos a hetem tele lesz témazárókkal. Ötösökre kell váltanom azt a sok tudást, amit most magamba tömök.

Meg táncpróbáim is lesznek.

KRISZTA

(14:51) Persze, megértem. :)

ZOÉ

(15:01) Ne csigázz már: meglett az a tepsi?

KRISZTA

(15:02) Nem. :D A törikönyvemre gyanakszom. Én se nyitottam ki a sajátomat egy ideje, úgyhogy cserébe figyelmeztetésként megszabadult a tepsitől vagy ilyesmi.

ZOÉ

(15:02) „Te leszel a következő.”

KRISZTA

(15:03) Pontosan.

ZOÉ

(15:03) Akkor nem vonlak el a töritanulástól. Szomorú lennék, ha miattam jutnál a tepsi sorsára.

KRISZTA

(15:04) Kitartás neked is a fizikához!

(16:03) És Zoé? Igazából nincs határ, ugye tudod?

ZOÉ

(16:10) Köszönöm, Pillangólány.

<3

KRISZTA

(16:11) <3

XVII.

2017.05.12. péntek

Igazából már szombat van és tizenharmadika, de este nem bírtam leülni írni. Még most se tudom, hogy mit írjak.

Pocsék egy este volt.

Egy diszkóba mentünk. Legalább száz ember összezsúfolódva egy parányi helyen, de nem is ez a lényeg, hanem Zoé. Szóval beszélgettünk.

Nem bírtam tovább, és elmondtam neki, hogy szeretnék vele bulikon kívül is találkozni. Lehet, hogy az „együtt lógni” kifejezést használtam… Nem tudom, miért. De igazából teljesen mindegy is, lehet, hogy így kevésbé volt megalázó Zoé válasza.

Azt mondta, neki ez megfelel így. Mármint hogy a bulikon néha csókolózunk, és ennyi.

Azt is mondta, hogy semmit sem érez irántam.

Én erre üvöltözni kezdtem vele. Annyira dühös voltam, hogy azt se tudom, mit vágtam a fejéhez. Egy idő után szerintem már csak azt ismételgettem, hogy „de hát te kezdted”. Aztán otthagytam.

XVIII.

KRISZTA

(H 00:15) Ne haragudj.

Hülyén reagáltam pénteken.

Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy „azt ábrázol, amit csak akarsz, hogy ábrázoljon”? De ez igazából hazugság, nem?

Láthatok a mintába pillangót, de attól az még nem lesz pillangó. Ha érted, hogy értem.

Szíved joga úgy érezni, ahogy csak akarsz, Zoé. Szóval tényleg sajnálom.

Ó, és bocsi, ha nincs lenémítva a telefonod, és már alszol… Csak ezt mindenképp meg akartam írni.

ZOÉ

(00:18) Itt vagyok.

Nincs miért bocsánatot kérned.

KRISZTA

(00:19) Oké.

ZOÉ

(00:33) Főleg nem azért – a hasonlatodnál maradva –, mert pillangót láttál a mintába. Tényleg az volt, nálam is.

Hazudtam pénteken, amikor azt mondtam, semmit sem érzek irántad.

Folyton rád gondolok. Hetek óta…

De megégettem egyszer már magamat, egy másik lánnyal… Hasonló helyzet volt, és rossz vége lett. Nem állítom, hogy ez jó ok, de azért szeretném elmesélni.

Mármint az egész történetet, ha kíváncsi vagy rá.

KRISZTA

(00:36) Persze.

Mármint ha biztos el akarod mesélni.

ZOÉ

(00:36) Pozitív.

(00:42) Kicsit több mint fél éve történt. Nem tudom, hogy emlékszel-e rá, de volt ez a lány, Tekla, nem sokkal azelőtt költöztek ide Kecskemétről, hogy te abbahagytad a táncot. Alig néhány hétig jártatok egyszerre a táncsuliba…

KRISZTA

(00:44) Valami rémlik.

Csinos lány volt.

ZOÉ

(00:45) :)

Az.

Szóval vállaltam, hogy Teklát, mivel teljesen új volt Pesten, körbevezetem. Mindenféle bulikba vittem magammal, és azokon a bulikon történtek dolgok köztünk.

Tulajdonképpen elég gyakran. Sőt, néha még bulikon kívül is megcsókolt, az iskolaudvaron, az egyik sulis kosárbajnokság szünetében…

Később tudtam meg, hogy akkor csinálta, amikor tudta, hogy egy bizonyos srác figyeli. Csak az ő figyelmét akarta felkelteni.

Persze, ezt csak akkor mondta meg, miután én bevallottam neki, hogy érzek iránta valamit.

Elég szemét módon reagált… Nem akarok belemenni a részletekbe, ha nem baj.

A vége az lett, hogy otthagyta a táncsulit, és egyébként is kerülni kezdett.

Szóval hát ez van. Azóta nem kezdek lányokkal komolyabb viszonyba.

KRISZTA

(00:54) Sajnálom a Tekla dolgot. Bárcsak ne kellett volna ilyesmit átélned!

(00:57) De én nem Máté miatt csókolóztam veled.

ZOÉ

(00:57) Oké.

KRISZTA

(00:57) Nem hiszel nekem.

ZOÉ

(00:58) Nem arról van szó, hogy szerintem hazudsz, Kriszta.

Egyáltalán nem gondolom ezt.

Csak azt, hogy te sem igazán vagy biztos abban, hogyan érzel. Vagy hogy mit akarsz tőlem. „Együtt lógni”?

Tudom, hogy most ez teljesen kegyetlennek hangzik, de én csak próbálok felelősségteljes lenni. Nem akarok beleugrani valamibe úgy veled, hogy nem lehetek száz százalékig biztos abban, hogy pár hét vagy nap vagy akár óra múlva nem jössz rá, hogy az, amit pillangónak hittél, igazából csak egy absztrakt tehén vagy hasonló.

KRISZTA

(1:10) Erre most nem tudom, mit írjak.

ZOÉ

(1:11) Semmit sem kell írnod.

Aludj jól!

KRISZTA

(1:12) Te is.

XIX.

2017.05.17. szerda

Nincs mit írnom.

XX.

KRISZTA

(P 21:14) Drága Zoé!

Érezted már úgy, hogy tudsz valamit és közben mégse tudod?

Hogy van valami, amit még magadnak sem bírsz bevallani?

Előbb csak egy megérzés, egy gondolat, ami után megrázod a fejed és már el is hussan. Előbb csak egy pici valami, ami ott van benned, de figyelmen kívül tudod hagyni, ha akarod…

Egy ideig megy is, ha körbehatárolod a problémát, ha lemondasz a táncról, mert túlságosan összezavar, amit közben érzel, ha nem az öltözőben öltözöl tesire, hanem a WC-ben…

De aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem tudsz mit kivagdosni az életedből, hogy már nem tudsz róla megfeledkezni, hogy ott van a nyelved hegyén… és arra vár, hogy kimondd.

Amikor Máté elkezdett rám nyomulni, már nagyon nehéz volt. Annyira féltem.

És Máté… kedvelni akartam őt, annyira nagyon akartam valamit érezni iránta, de közben meg minden idegesített, amit csinált, és fogalmam sem volt, mire mit válaszoljak neki, vagy hogy viselkedjek vele.

Legszívesebben kerültem volna, mert nem akartam én ezt az egészet. És aztán valahányszor rám írt, flörtölt velem, és ez rémített meg a legjobban,egyszerűen az arcába akartam üvölteni az igazságot.

De veled… annyira már nem ijeszt meg.

Nem vagyok dühös, és nem akarok üvölteni, csak kimondani, amit már úgyis tudsz.

Nem a fiúkat szeretem, hanem a lányokat.

(21:22) És ez nem fog változni.

Pillangó ma és holnap is. És még véletlenül sem absztrakt tehén. :)

(21:37) Én is folyton rád gondolok, már hetek óta.

XX. + 1

2017.05.20. szombat

Az egész tegnap estét (oké, késő estét) és a ma délelőttöt Zoéval töltöttem, és már vagy egy órája elment (az az átkozott törikönyv ismét lecsapott), de azóta se tudom levakarni az arcomról a vigyort.

Még nem teljesen hiszem el, hogy egy ennyire csodálatos lány az enyém lehet. Tegnap küldtem Zoénak egy üzenetet, amiben leírtam neki mindent. Vagyis… erre mindjárt visszatérek. És Zoé, amint megkapta, átjött, és mindent megbeszéltünk. És most együtt járunk.

De szóval erről a „mindent leírtam”-ról… Visszaolvastam az elmúlt majdnem egy hónap (egy nap híján) bejegyzéseit, és pár dolgot kihagytam. Most visszamentem és kiegészítettem őket.

2017.04.21. péntek

(…)

De semmi nem tudta elterelni a figyelmemet Mátéról. Folyton visszatért rá a tekintetem, és a pillantása még a nappali túlsó végéről is szinte keresztüldöfött.

Egy kicsit se élveztem Máté figyelmét, csak simán kiborító volt. Mintha valaki monitorozná minden mozdulatomat. De nem tudtam, hogyan szabadulhatnék meg tőle. Aztán egyszer csak megjelent Zoé, és megmentett. Letaglózott, hogy mennyit változott, mióta nem láttam. Ha viszont meg kellett volna mondanom, pontosan miben is változott meg, nem lettem volna rá képes (oké, a haját most hosszabban hordta, mint egy éve). Egyszerűen csak gyönyörű volt, és nem rémlett, hogy Zoé ennyire gyönyörű lett volna. Nem sokat beszélgettünk, mert a zene iszonyú hangos volt, és még egymás „hellójánál” is kétszer vissza kellett kérdeznünk, mert semmit sem hallottunk. Inkább táncoltunk. Először régi rutinokkal szórakoztunk (furcsa, mennyi minden megmaradt belőlük), aztán egy lassabb számnál Zoé hülyéskedve keringőzni kezdett. Belementem a játékba. Talán túlságosan is belementem, akármilyen játékot is játszottunk, mert amikor vége lett a dalnak, akkor se akartam elengedni Zoét. Bizsergett a bőröm, zsibongott mindenem. Előbb tudtam, mi következik, minthogy megtörtént volna. Belehajoltam Zoé csókjába.

Amikor Zoé megcsókolt, behunytam a szemem.

2017.04.28. péntek

(…)

Zoé rúzsáról beszélgettünk, és megígérte, hogy kölcsönadja, ha ennyire tetszik, és kölcsön is kértem, mert tényleg nagyon tetszett.

Leginkább az tetszett, ahogy Zoénak állt. Nem bírtam nem az ajkát bámulni.

„Szerinted tényleg pillangót ábrázol?”, kérdezte egyszer csak Zoé.

„Miért, nem?”, kérdeztem én.

„Azt ábrázol, amit csak akarsz, hogy ábrázoljon.”

Zoé láthatatlan vonalakkal újabb pillangókat rajzolt a poharamra, az ujjával súrolta az én ujjaimat. Végül muszáj volt leraknom a poharat, annyira remegett a kezem. Amint a pultra került a pohár, Zoé egyszerűen megragadott, és megperdített. Nem a forgásba, hanem a nevetésébe szédültem bele. Nem emlékeztem, hogy ennyire szeretem azt, ahogy nevet.

Táncoltunk egy keveset, ott a konyhában. Kint valami Katy Perry szám szólt, de Zoét nem zavarta, megmutatta, milyen lépéseket tanult a táncházban.

Az „I Kissed A Girl” című számot játszotta odakint Zoé laptopja. Próbáltam a cifrák és csárdások ütemére koncentrálni, de nem tudtam teljesen kizárni a fejemből a dalszöveget. Meg akartam csókolni Zoét. Ő is meg akarhatott engem, mert egyszer csak magához húzott, és a száját az enyémre tapasztotta. Más csók volt, mint a múltkori. Sokkal lassabb és valahogy meghittebb… Egyedül voltunk, úgyhogy tudtam, hogy nekem szól, nem másnak. Én se Máté miatt csókoltam meg, az holtbiztos. 

„Almaíze van az ajkadnak, Pillangólány.”

2017.05.05. péntek

(…)

A boltban Zoé ragaszkodott hozzá, hogy hozzunk dobozos almalét is, hogy „biztosan ne kelljen sörre fanyalodnod”.

Legszívesebben megcsókoltam volna őt, ott a pénztáros előtt.

(…)

Zoéval nagyjából az egész estét együtt töltöttük. Rengeteget beszélgettünk, ezúttal tényleg annyit, hogy már nehéz is felidézni, ki mit mondott, ki mennyit és mikor nevetett. Táncoltunk is, néha csókolóztunk is.

Legszívesebben egész idő alatt Zoéval csókolóztam volna, még ha beszélgetni is irtó jó volt vele.

Remélem, hétvégén is találkozunk. Természetes fényben utoljára egy éve láttam Zoét, haha.

Ez a teljes igazság.