10. papírmadár

Egy régebbi történetet hozok, a Merengő által szervezett Kívánság Üstre írtam még a tavalyi év végén. A Kívánság Üst lényege annyi, hogy az ember lánya/fia kap három kívánságot, abból kell kiválasztani egyet és történetté gyúrni. (Nagyon klassz, idén ősszel tessék minél több embernek jönni. Reklám vége.) 

Az én kiválasztott kívánságom ez volt: YouTube gyötrelmek. Főhősünk karrierépítő szemléletéhez rengeteg kreatív ötlet társul. Sajnos a megvalósításban mégsem jeleskedik. Az univerzum, a zen, a csí, vagy csak a balszerencse okozza, de mégsem jönnek be a Nagy Húzásai. Most viszont úgy dönt, megcsinálja a Világ Legmenőbb YouTube csatornáját. Eddig jó, de fogalma sincs, hogy milyen témával is foglalkozzon. Vlogoljon, gamer legyen, esetleg booktalkos? Megtalálja az ideális témát (és esetleg önmagát), vagy egy újabb álma megy a levesbe?

A novellát Faragónak írtam (ő pedig nekem írt cserébe, ezt a csodát), de remélem, más is szívesen olvassa.

Ajánlott zene ezúttal nincs, mert bár biztosan hallgattam írás közben valamit, eszembe nem fog jutni, mi lehetett az.

Ééés stop. Már megint.

Long time, no see. Alig két év után ismét itt.

Egy újabb próbálkozást teszek arra, hogy visszaálmodjam ezt a blogot a halálból. Nem ígérem, hogy ez a próbálkozás sikeresebb lesz, mint az előzőek, de legalább a másik (főleg könyves) blog vezetése már nem szól közbe. (Azt végleg feladtam.) A két év kihagyás egyébként főleg azért szomorú, mert nem érzem úgy, hogy íróilag bármennyiben is előbbre tartanék, mint akkor. Több a félkészen porosodó történetem, ennyi történt, ezt pedig nem nevezném eredménynek. Szóval megint itt, megint egy mesterséges és metaforikus seggberúgást kényszerítve magamra, újból elhatározom, hogy havonta egyszer, ha a fene fenét eszik is, posztolok ide egy novellát.