Linkelősdi - megint

Ó, hé, blog, ahová soha sem járok, de amire azért a félkész novelláim felett néha gondolok! ("Ez a blogra azért majd jó lesz!" Hát, khm, készen talán valóban jó lenne.)

A KMK Aranymosás projektje, ami körül én is lelkesen tébláboltam az elmúlt években íróiskolák és novellapályázatok miatt, (egyelőre? örökre?) véget ért, bár az oldal (egyelőre? örökre?) még létezik, úgyhogy az ott fent lévő novelláim továbbra is olvashatóak itt, itt és itt, no meg itt is, és te jó ég, még itt és itt is. R.I.P. Aranymosás és az oda soha be nem adott, a félkész novellákhoz hasonló állapotban létező regényem. (Vagyis oké, a regényt ettől még írom, csak nem az Aranymosásra, hanem... csak úgy, I guess.)

A linkelős posztnak viszont nem annyira ez az apropója, hanem egy e-könyves megjelenés a Menő Könyvek Világraszóló Kalandok - A Menő Könyvek pályázatának nyertes novellái c. kötetében. Az e-könyv itt megvásárolható és letölthető.

Az én novellám címe: Kösz a múltkorit!, és Norvégiában, egészen pontosan Oslóban játszódik. Megtörtént eseményeket kicsit kiszínezve, kicsit dramatizálva ábrázol, és a végeredmény remélhetőleg cuki, de egészen biztosan rövid, úgyhogy gyorsan olvasható.

Így kezdődik:

Az agyam helyére az éjjel méhkas költözött, és újra meg újra felbolydul, ha csak megmozdulok.

A novellapályázat eredményhirdetése egyébként Vay Viktória Francba, francia! könyvének bemutatójával volt egybekötve, amiről sikeresen nem késtem el (yay!), és még jól is éreztem magam. A regényt egyelőre nem olvastam, de a bemutató alapján a rövidtávú tervek között szerepel ennek orvoslása. :)

Linkelősdi - sokadik felvonás

Nem először, és biztosan nem utoljára gondolkozom el ennek a blognak a létjogosultságán. Valahányszor eszembe jut, hogy létezik, és linkelek ide valami megjelenést, vagy áthozok olyan novellát, amit máshová írtam, rájövök, mennyire hasznos meg jó lenne (nekem, nem hiszem, hogy bárki is jár erre), ha folytatnám, és az eredeti funkciója szerint tényleg írnék rá még történeteket (papírmadarakat... jesszus, oké, hogy költői túlzásnak tekintettem már akkoriban is, de ezer volt a cél ezekből?!). Megint itt tartok, de már megígérni sem merem, hogy na, majd most több lesz ebből, mint egy kósza gondolat. No mindegy.

Szóval linkelek.

Az elmúlt jó sok hónapban, mióta nem jártam erre, részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó két írókurzusán (amikkel most, az Aranymosás felfüggesztése miatt ki tudja, mi lesz...), és akkor ott írogattam dolgokat.

Az egyik kurzuson született novellám itt olvasható: Hallgass Danielre!

Ez egy rövid, kicsit szomorkás, de főleg cuki fantasy novella, ami a Novellaíró kurzusnak arra a feladatára született, ahol egy meghatározott képhez kellett történetet írni. Mivel épp nagyon benne voltam a Forma 1-es rajongásomban, egy propellerekkel felszerelt teknős láttán naná, hogy az jutott eszembe, hogy akár versenyezhetnének is vele. (És naná, hogy az egyik szereplőmet egy F1-es pilóta után neveztem el.)

A másik novella nemrég került fel az oldalra, és a címe: Feltalálásig szeretni.

YA. Romantikus. Mentális betegséges. És legalább egy fura nevű főszereplő van benne. Hogy ha címszavakban össze kellene foglalnom, mit írok általában, valószínűleg épp ezeket sorolnám fel, szóval... klasszikus én-féle sztori? Az ötletet egy tumblr poszt adta, ami arról szólt, hogy a goldfish keksz (tudjátok, a kis halak) azért épp ilyen formájú, mert a feltalálójának a felesége a Halak jegyében született, és neki sütötte a pasi. Úgyhogy a Young Adult kurzuson felhúztam egy teljes, szomorkás novellát az ilyen találmányok köré.

Plusz, van egy megjelenéses hírem is az elmúlt öhm... egy évből. (Igen, akkor bukkantam fel itt utoljára.) A Marysol Könyvkiadó Cseresznyevirágzás című kötetében olvasható az én rövidke novellám is. Ezúttal egy fia mentális betegség nélkül sikerült valami romantikusat írnom. Még csak nem is YA, asztrológiai vonatkozás viszont ebben is van (bár az nem tipikus nálam, csak valahogy ebben a posztban így összegyűltek az ilyenek). A kötet a kiadó weboldalán keresztül vásárolható meg, és élőben is épp ilyen szép. :) Az én novellám címe A horoszkópom szerint.

Bejelentősdi - ismét

Dear Diary,

Long time, no see.

Valójában most is leginkább bejelentéstétel céljából térek vissza, nem annyira a blog feltámasztása miatt. (Talán egyszer azért annak is eljön az ideje, nagyon kellene már novelláznom.) 

Szóval. Bejelentések.

Egyrészt, tegnapelőtt megjelent a Létigen folyóirat első száma, amelyben helyet kapott az én rövidke novellám is. Ez a „Hadd meséljek álmaim fiújáról” címet viseli. A Létigen egy, az LMBTQ+ irodalomról, médiáról és az LMBTQ+ közösségről, de nem csak az LMBTQ+ közösségnek szóló folyóirat. Vannak benne amatőr novellák és versek, interjúk, véleménycikkek, egy csomó érdekes dolog. Szerintem remek kezdeményezésről van szó, és igazán megtisztelő volt egy kicsike szerepet vállalni benne a történetemmel.

Itt érhető el és tölthető le a folyóirat első száma: https://issuu.com/letigen/docs/l_tigen_i.1._issuu

Itt pedig megtaláljátok a Létigen Facebook oldalát: https://www.facebook.com/L%C3%A9tigen-101464868927095/

 

Másrészt, ha minden jól megy, február 25-én végre megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Young Adult novelláskötete, ami a Csak mi ketten! címet kapta. Itt meg is tudjátok nézni az adatlapját (meg elő is lehet rendelni és minden ilyesmi): https://konyvmolykepzo.hu/products-page/voros-pottyos-konyvek/sok-szerzo-az-ev-legjobb-young-adult-novellai-2020-9284.

Az antológia előzménye egy novellapályázat volt még 2019-ben. A kötetben ennek a pályázatnak a nyertes novellái, illetve a kiadó íróinak történetei kaptak helyet. Az én novellám címe „Rómeó és Júlia… halál komolyan”, és hát, egy YA-osított, tragédiátlanított, modernkori, magyar környezetes Rómeó és Júlia feldolgozásról van szó, ami abból az alaphelyzetből indul, hogy Rómeó és Júlia nevű hőseink bizony ki nem állhatják egymást.

Nincs harmadrészt. Sajnos. Többet kéne írnom ahhoz, hogy legyen. Na, talán majd legközelebb.

15. papírmadár

Egy alig több mint százszavas prózavers, igen, ezzel a hihetetlen mennyiségű szöveggel térek vissza a blogra. Írnék ide tartalmat, de hát, öhm, említettem már, hány szóról is van szó? A tovább mögé se érdemes pakolnom.

*

~ egy mondat az élet, kivéve hogy ~ 

Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy hosszú, hosszú mondatra, aminek a végére a halállal kerül csak pont, addig viszont kitartóan tekereg előre, olykor szapora levegővételekkel, szaladva, törve előre, diadalittasan, kacagva, részegen az izgalomtól, előre, mindig csak előre, máskor a világ problémáinak súlya alatt megzuhant vállal mindössze vánszorogva tovább addig a megkönnyebbült lélegzetig, amit végre megengedhetsz magadnak, hogy aztán bumm, történjen valami, és te vadul dobogó, ujjongó szívvel ugorj bele, gyerünk, ugorj csak

egy új kalandba, és néha ugyan meg-bé-nít a fé-le-lem, mert nem tud-ha-tod, mi-kor ér-ke-zik a vég, de te csak űzd, hajtsd előre magadat, rohanj, ha kell, amíg még van időd, tedd meg, amit meg akarsz tenni, mert egyszer csak.

Linkelősdi 3.

Felkerült az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára egy eredetileg a Vágyom rád! novellapályázatra készült novellám. A címe Ki a fejedből!

Röviden egy realisztikus, romantikus, NA novelláról van szó (némi YA áthallással... mert komolyan, az egyik szál leegyszerűsítve sima Twilight Bella-féle konfliktus). A főszereplő Ilse, egy archeológiát hallgató, hosszú bekezdésekben elméleteket gyártó, mindent túlgondolkodó lány, és Max, egy fél francia, fél holland, matematikusnak készülő fiú, aki imádja a hasonlatokat. Mindkettejük története egy tükör előtt állva kezdődik.

A novella ezen a linken olvasható. :)

Ajánlott zene: dodie, Tom Walker - Human

Szerettem ezt a novellát írni, még akkor is, amikor nem sikerült angol nyelvű forrást találnom a helyszínül választott kollégium leírásához (legalább holland volt), és akkor is, amikor hetekig dobálta fel nekem a Youtube a mindenféle mentális betegségekről szóló videókat (amúgy sokadszorra jöttem rá, hogy kutatómunkázáshoz a Google mellett a Youtube a leghasznosabb oldal). Ritkán szeretek meg novellakaraktereket ennyire, általában csak jönnek és már mennek is, de Ilsét és Maxet tényleg közel éreztem magamhoz. Plusz, és azt hiszem, ez volt írós szempontból a legnagyobb ajándéka a novellának: végre sikerült olyan ágyjelenetet írnom, ami nem ott ért véget, hogy a két szereplő eljutott az ágyig... :D Oké, a pályázatra eredetileg erotikus novellát kellett volna írni, ez meg nem az (attól még, hogy van benne ágyjelenet, nem lesz az), de a Ki fejedből!-t magamhoz és a szokásos "és az ágyra hanyatlottak, snitt, jelenet vége" módszeremhez képest így is komoly előrelépésnek érzem.

14. papírmadár

Ezeréves történet következik, mert minden, amit az utóbbi időben írtam, az pályázatra vagy valamilyen kihívásra készült, ergó nem posztolhatom ide... Tehát ezeréves történetre fel!

SMS-ekből, válaszadási sebességekből, hiányos, aztán nem annyira hiányos naplóbejegyzésekből álló, magyar helyszínes, romantikus YA. (Vannak fenntartásaim egyébként a most következő novellával szemben, de szerintem a mai napig ebben az írásomban sikerült a leginkább young adultos hangot megütnöm. Szóval azért nem teljesen tragikus az összkép.)

Ó, kedvcsinálónak álljon itt a kedvenc részem a sztoriból:

KRISZTA

(14:34) [....]

Más könyveddel is küzdesz még?

ZOÉ

(14:35) Most épp a fizikával.

Nagyjából két oldallal ezelőtt feladtam, hogy valaha is űrhajós leszek.

KRISZTA

(14:36) Szóval az álmaid határa szó szerint a csillagos ég?

Ajánlott zene: Astrid S - 2AM (Matoma remix)

13. papírmadár

Nem januári a novella, de jótékonyan tekintsünk el ettől... Ismét egy merengős, kívánság üstös történetet hoztam (a koncepcióról már regéltem a blogon, pontosan itt), ezt a 2018-as eseményre írtam. A kívánság (tehát az alapötlet, amiért így minden dicséret a kívánót illet), amiből dolgoztam, így hangzott: 

Hősünk éli tök hétköznapi, klassz kis életét - aztán egy szép napon elkezd lassan átváltozni valami mássá. HUMANOID, fantasztikus lénnyé - szóval nem csótány vagy póniló lesz belőle a végén, hanem angyal, naavi, Mikulás, tündér, villásfarkú démon, kopoltyús vízimanó, vagy valami ilyesmi. (Csak légyszi, NE vámpír/vérfarkas legyen!) Akárhogy is, a dolog kicsit zavaró, bekavar a levesbe a munkahelyén/suliban, meghökkenti a családját, a barátait, a szerelmét/párját, stb.
Sikerül alkalmazkodnia neki és a környezetének? Kiaknázza végül az új teste lehetőségeit, vagy szenved tőle? Vissza tud változni, vagy ez végleges? Mindegy, mire hozod ki, és milyen hosszan, de azt szeretném, hogy a főszereplő tanuljon valamit a vele történtekből.

A történet a Merengőn itt olvasható el. Meg egyébként a tovább mögött is.