1. papírmadár

~ tizenkét dolgot érdemes tudni ~

Képihlette egyperces. Nos, hát, nagyjából arról, amit a kép is sugall.
(Amúgy van egy poén, ami miatt egy laza 16-os karika elfér rá. Csak mondom.)

Pontosan tizenkét olyan dolgot tudtam a legjobb barátomról, Shinről, amit ő maga nem.

Ajánlott zene: Taking Back Sunday - Stood A Chance

~ tizenkét dolgot érdemes tudni ~

Pontosan tizenkét olyan dolgot tudtam a legjobb barátomról, Shinről, amit ő maga nem.

– Kéne rólunk egy poszter. 
1.      Shinnek sok elmebeteg gondolata utat talált a szabadba.

Hogy ez lett volna legbetegebb? Kétlem.

Hogy ő komolyan gondolta mindet? Fogadni mernék rá.

– Egy poszter? Úgy érted, körözési plakát?

– Mert beállítottunk egy próbababát Mrs. Kim kerti törpéi közé? Azért senkit sem csuknak le. 
2.      Shin nem volt értő csodálója a szarkazmusnak.

A szarkazmusom orkán, és mindent magával sodor, ami nem tetszik nekünk.

A szarkazmusom orkán, és Shinen egyszerűen keresztülsuhan.

– Nem, Jim – folytatta Shin –, ez a pillanat, most, mikor diadalmasak vagyunk, uraljuk az életet, megörökítésért kiált. Egy poszterre illünk. Lányok szobájába...

– Én a lányok más részébe akarok beleilleni...

Shin elengedte a füle mellett a megjegyzést. – Mint egy fiúbanda. Csak az éneklés nélkül.

– És a gáz séró nélkül. Tudod, ami most nem gáz, de visszanézed tíz év múlva, és jézusom. Fiúbanda-átok – magyaráztam.

Shin átugrott egy padon, belecuppanva a sárba. Oké, hogy pontosak legyünk, előbb a padra ugrott, és aztán át a támlán, és csak aztán a sárba. 
3.      De Shin esetében egy kicsit mindig túlozni kellett.

Mint nyelvtanban a fokozás. Alapfok, középfok, felsőfok, Shin.

– Figyelj... ne már! Mi egy jelenség vagyunk. Mementók a pillanatban. 
4.    Shin néha visszaböfögte a verseket, amivel az anyja gyerekkorában etette. Igazán nem tehetett róla, beépültek az eszköztárába, vagy mi.

– Ó, Krisztus! 
5.      Shin nem hitt Istenben, vagy bármilyen rokonában, Shin vallása ez volt: Shin.

Már csaknem a park végébe értünk, amikor Shin megtorpant, és egy fához húzott.

– Marihuána? 
6.      Shin mindig a nevén nevezte a dolgokat. Akkor is, ha ezek a dolgok illegálisnak minősültek, és akkor is, ha a szomszédjaink éppen mellettünk parkoltak le a kutyáikkal. 
7.   Shin ugyanis nem ismert kompromisszumot. Nincsenek (enyhítő) körülmények. Csak Van. És Nincs.

– Jó napot, Mrs. Wilson, Mr. Wilson! – Ezt a szomszédoknak mondtam.

– Kifogyott a készlet. – Ezt nem nekik mondtam.

Mrs. Wilson összeráncolta a homlokát. Mr. Wilson viszont úgy tudott zavarodott és gyanakvó lenni egyszerre, hogy a vonásai egy millimétert sem mozdultak el. Impresszív.

Shin közben előrántott egy kést a pulcsija alól.

Mr. Wilson arca megmozdult. 
8.      Shin kiszámíthatatlan volt.

Shint azonban a mai nap nem találta fegyveres rablásos hangulatban, ahogy eddig minden többi nap is valaki mást szemelt ki.

Shin a fát célozta meg a fegyverével.

– Poszter – nézett rám.

A fára. 
9.  Shin egyszerre tudott nézni rám, rád, rátok, rájuk. Félelmetes egy adottság volt, és nem kancsalság.

Shin egy vonalat karcolt a törzsbe.

Mr. és Mrs. Wilson hiába próbálták a kutyákat arrébb rángatni, épp a dolgukat végezték. Így a házaspárnak nem maradt más, mint türelmetlenül toporogni. Vagyis Mr. Wilson lába meg sem mozdult. Mégis úgy tűnt, mintha toporogna. Impresszív. 
10.  Shin soha nem akart előrerohanni a játékban. Mindenre rászánta azt az időt, amit rá kellett.

Vonalak gyűltek a kéregbe, mint apró hangyaboly.

Mr. és Mrs. Wilson igyekeztek értelmes társalgást folytatni mellettünk.

– Valaki – így Mrs. Wilson – ellopott egy próbababát az áruházból, és Theodora kertjébe állította. Ki hallott már ilyet?

– Te hol a csudában hallottad? – Így Mr. Wilson.

– Én ott voltam. – Ezt nem Mrs. Wilson mondta, hanem Shin, és csak fél füllel figyelt. 
11.  Shin ötlete volt, hogy szerezzünk a hét törpének egy Hófehérkét, mert minden Shin ötlete szokott lenni. Akkor is, ha úgy tettünk, mintha együtt találnánk ki őket.

– Theodora maga mesélte reggel a boltban. Huligánok... Illetve huligán.

– Egy?

– Egy pár lábnyom vezetett az áruháztól a kertig, aztán vissza a házak közt.

Shin közben elkészült a rajzzal. Két pálcikaember, amint a levegőbe ugrik. Az egyiknek abnormálisan nagy volt a feje. Reméltem, hogy az lesz Shin.

– James, öhm, a mamád már biztosan vár ebédre.

Esküszöm, Mr. Wilson úgy beszélt, hogy a szája sem mozgott közben.

– James, öhm, jól érzed magad? 
12.  Shin három hete meghalt. Agytumor.

– Kiválóan – válaszoltam.

– Jim?

– Ebéd után találkozunk.

Shin bólintott, aztán észre sem vette, de belesétált a fába.

Nem szólhattam neki.

Hé, haver, meg---

Tudod, agy---

Meg--- megh--- megha---

Még nem.

Elindultam a két dög után, a kutyák elől szaglászták az utat.

És visszanéztem a fára.

Rólam csak egyetlen dolgot volt érdemes tudni.

Nem szűntem meg együtt lógni Shinnel csak azért, mert meghalt.

A kéregbe karcolva a barátságunk.

Mementók a pillanatban.