A táblás képet nem rakhatom ki újból - imádom az ismétléseket, de most ellenállok a vágynak -, ezért a bejegyzés címe. Igen, továbbra sem újabb papírmadárral jövök, hanem mesélni- meg bejelentenivalókkal.
1. Átállok havi egy papírmadárra. Mindjárt átszerkesztem a leírást is. Hátha azt sikerül tartani, mert hasznos tapasztalat: nem írok túl gyorsan. Vagy túl sokat. Vagy kifejezetten gyakran. Heti legalább egyszer összekaparom magam, de mivel írnék nem papírmadarakat is, ez vajmi kevés. Szóval ez van. Havi egy papírmadár. Kisujj-eskü. (Ja, hogy ezt neten át nem látni?)
2. Ha már a "heti egyszer sikerül írnom" dolog előkerült, elmesélem, hogy a hétvégén, vagyis hogy szombaton a Mondoconon jártam. Ami fú, először is, el sem hiszem, hogy vannak ilyen találkozók. Elképesztően inspiráló volt, mennyi ember kilátogatott, és mennyien beöltöztek. (Sok a tehetséges kosztümkészítő itthon, na.) Tőlem az animék és mangák világa kicsit távolabb áll (oké, még látom, hol van, meg olvastam már három darab mangát és láttam pár animét, de azért...), így eleinte picit kívülállónak, de azért nagyon elbűvöltnek éreztem magam. Aztán megtaláltam a Harry Potteres és a Gyűrűk Urás asztalt, és láttam egy Darth Vadert is.
Amiért viszont belekezdtem ennek az egésznek a mesélésébe az a délutáni programom volt, a Fantasy Workshop, amit jó pár fantasztikus - főleg fantasztikumban alkotó - író tartott, picit beszéltek, aztán csoportokba oszolva novellákat írtunk. Vázlatot készítettünk, megbeszéltük őket, aztán következett a kemény dió: két-három óra alatt össze kellett hozni egy teljes novellát. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült, noha a végeredmény nem lett a legjobb. Moskát Anita viszont elképesztően kedves volt, és hasznos tanácsokat adott és még hasznosabb kérdéseket tett fel, szóval most épp azon vagyok, hogy ezek alapján átdolgozzam a történetet. Valamikor majd fel is kerül ide, vagy máshova.
Na mindegy, szóval elképesztő élmény volt az egész, és uhh. Sikerült rábeszélnem magamat a szeptemberi Kéziratok éjszakájára is. (Már csak írni kell valamit rá...)
3. Pici mesélnivaló, és egyben bejelentenivaló. Mindkettőnek megkésett.
A Könyvfesztiválon, vagy legalábbis akkoriban megjelent a
Kalandok és kalandozók c. novelláskötet (a SpiritArt Egyesület jóvoltából amúgy), amibe megmagyarázhatatlan módon, de abszolúte a
Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházért felelős Craznak köszönhetően bekerült az én novellám is. Ha bárki szembetalálná magát az antológiával (például mert megrendeli, vagy passz, nem tudom, hogy könyvtárakig eljut-e), akkor Az erénykufár című novella tartozik hozzám. (Szóval azt ne olvassátok. Csak vicceltem.)
4. És most megyek workshopos novellát átírni. (Ez nem kívánt külön pontot, de nézzük el nekem.)
