2019. október 18., péntek

15. papírmadár


Egy alig több mint százszavas prózavers, igen, ezzel a hihetetlen mennyiségű szöveggel térek vissza a blogra. Írnék ide tartalmat, de hát, öhm, említettem már, hány szóról is van szó? A tovább mögé se érdemes pakolnom.

*

~ egy mondat az élet, kivéve hogy ~ 


Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy hosszú, hosszú mondatra, aminek a végére a halállal kerül csak pont, addig viszont kitartóan tekereg előre, olykor szapora levegővételekkel, szaladva, törve előre, diadalittasan, kacagva, részegen az izgalomtól, előre, mindig csak előre, máskor a világ problémáinak súlya alatt megzuhant vállal mindössze vánszorogva tovább addig a megkönnyebbült lélegzetig, amit végre megengedhetsz magadnak, hogy aztán bumm, történjen valami, és te vadul dobogó, ujjongó szívvel ugorj bele, gyerünk, ugorj csak

egy új kalandba, és néha ugyan meg-bé-nít a fé-le-lem, mert nem tud-ha-tod, mi-kor ér-ke-zik a vég, de te csak űzd, hajtsd előre magadat, rohanj, ha kell, amíg még van időd, tedd meg, amit meg akarsz tenni, mert egyszer csak.

2019. július 3., szerda

Linkelősdi 3.

Felkerült az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára egy eredetileg a Vágyom rád! novellapályázatra készült novellám. A címe Ki a fejedből!

Röviden egy realisztikus, romantikus, NA novelláról van szó (némi YA áthallással... mert komolyan, az egyik szál leegyszerűsítve sima Twilight Bella-féle konfliktus). A főszereplő Ilse, egy archeológiát hallgató, hosszú bekezdésekben elméleteket gyártó, mindent túlgondolkodó lány, és Max, egy fél francia, fél holland, matematikusnak készülő fiú, aki imádja a hasonlatokat. Mindkettejük története egy tükör előtt állva kezdődik.

A novella ezen a linken olvasható. :)

Ajánlott zene: dodie, Tom Walker - Human

Szerettem ezt a novellát írni, még akkor is, amikor nem sikerült angol nyelvű forrást találnom a helyszínül választott kollégium leírásához (legalább holland volt), és akkor is, amikor hetekig dobálta fel nekem a Youtube a mindenféle mentális betegségekről szóló videókat (amúgy sokadszorra jöttem rá, hogy kutatómunkázáshoz a Google mellett a Youtube a leghasznosabb oldal). Ritkán szeretek meg novellakaraktereket ennyire, általában csak jönnek és már mennek is, de Ilsét és Maxet tényleg közel éreztem magamhoz. Plusz, és azt hiszem, ez volt írós szempontból a legnagyobb ajándéka a novellának: végre sikerült olyan ágyjelenetet írnom, ami nem ott ért véget, hogy a két szereplő eljutott az ágyig... :D Oké, a pályázatra eredetileg erotikus novellát kellett volna írni, ez meg nem az (attól még, hogy van benne ágyjelenet, nem lesz az), de a Ki fejedből!-t magamhoz és a szokásos "és az ágyra hanyatlottak, snitt, jelenet vége" módszeremhez képest így is komoly előrelépésnek érzem.

2019. március 20., szerda

14. papírmadár

Ezeréves történet következik, mert minden, amit az utóbbi időben írtam, az pályázatra vagy valamilyen kihívásra készült, ergó nem posztolhatom ide... Tehát ezeréves történetre fel!

SMS-ekből, válaszadási sebességekből, hiányos, aztán nem annyira hiányos naplóbejegyzésekből álló, magyar helyszínes, romantikus YA. (Vannak fenntartásaim egyébként a most következő novellával szemben, de szerintem a mai napig ebben az írásomban sikerült a leginkább young adultos hangot megütnöm. Szóval azért nem teljesen tragikus az összkép.)

Ó, kedvcsinálónak álljon itt a kedvenc részem a sztoriból:

KRISZTA
(14:34) [....]
Más könyveddel is küzdesz még?

ZOÉ
(14:35) Most épp a fizikával.
Nagyjából két oldallal ezelőtt feladtam, hogy valaha is űrhajós leszek.

KRISZTA
(14:36) Szóval az álmaid határa szó szerint a csillagos ég?

2019. január 10., csütörtök

13. papírmadár

Nem januári a novella, de jótékonyan tekintsünk el ettől... Ismét egy merengős, kívánság üstös történetet hoztam (a koncepcióról már regéltem a blogon, pontosan itt), ezt a 2018-as eseményre írtam. A kívánság (tehát az alapötlet, amiért így minden dicséret a kívánót illet), amiből dolgoztam, így hangzott: 

Hősünk éli tök hétköznapi, klassz kis életét - aztán egy szép napon elkezd lassan átváltozni valami mássá. HUMANOID, fantasztikus lénnyé - szóval nem csótány vagy póniló lesz belőle a végén, hanem angyal, naavi, Mikulás, tündér, villásfarkú démon, kopoltyús vízimanó, vagy valami ilyesmi. (Csak légyszi, NE vámpír/vérfarkas legyen!) Akárhogy is, a dolog kicsit zavaró, bekavar a levesbe a munkahelyén/suliban, meghökkenti a családját, a barátait, a szerelmét/párját, stb.
Sikerül alkalmazkodnia neki és a környezetének? Kiaknázza végül az új teste lehetőségeit, vagy szenved tőle? Vissza tud változni, vagy ez végleges? Mindegy, mire hozod ki, és milyen hosszan, de azt szeretném, hogy a főszereplő tanuljon valamit a vele történtekből.
A történet a Merengőn itt olvasható el. Meg egyébként a tovább mögött is.

2019. január 4., péntek

Linkelősdi 2.

(Milyen remek lenne, ha következetesen rendszerezném és nevezném el a bejegyzéseimet, nem?) Mindenesetre az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára a héten felkerült egy karácsonyi novellám - a címe Stop. Teker. Vissza. -, az ehhez vezető linknek pedig úgy érzem, a blogon a helye.

Itt is van: A LINK.


A történetről röviden annyit, hogy egy fiktív magyar podcast, a Hangpostagalamb, áll a középpontjában, és annak három műsorvezetője. A blogon már megszokott módon a novella nehezen érthető, hát, legalábbis néhány ide-oda pörgetést és visszaolvasást biztosan igényel, van legalább egy karakter furcsa megközelítéssel írt szemszöggel (éljenek a rendezőnek készülő szereplők!), és egy másik, aki angstol (az is valami, hogy a kettő ezúttal nem ugyanaz... vagy nem?), meg amúgy egy harmadik is, akit végre elnevezhettem Sacinak (időtlen idők óta akartam már egy szereplőmnek ezt a nevet adni). Jó olvasást annak, aki beleveti magát a novellába! :)

2019. január 2., szerda

Bejelentősdi

Ha lehetne (mármint lehet, csak borzasztóan körülményes volna), hanganyaggal kezdeném ezt a bejegyzést, amely nem állna másból, mint egy csalódott, fáradt sóhajból. Már megint el vagyok csúszva a havi egy papírmadarammal, és bár a 2019-es újévi fogadalmaim között szerepel, hogy ez idén nem fordul elő, ez nem változtat a tényen, hogy 2018-ban bizony nem sikerült tartani az egy novella/hónap célkitűzést. Ennek szól a sóhaj.

Minden más, írós szempontból viszont nem zártam olyan szörnyűséges évet. Mármint az egyik regényem még mindig haldoklik (három szemszögből működik két fél, ami, hát... nem jó arány), a másik pedig továbbra is csak jegyzetek formájában létezik. (Vajon mi szerepel szintén az újévi fogadalmak között?) De linkelhetem a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Róbert Katalin szerkesztésével megjelent Meghitt pillanatok c. antológiát, amelyben az én novellám (Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok?) is helyet kapott. (És nem, még véletlenül sem karácsonyi, bármit is sugall a "karácsonyi antológia" elnevezés.)


Plusz, a fenti novellán kívül is írtam (életemben először például angolul is, bár csak fanfictiont), nem túl eredményesen vagy túl sokat, de úgy érzem, valamikor a tavasz során legalább valamelyest sikerült visszatalálnom az írós ritmusomhoz, és ennek végtelenül örülök. Remélem, jövő ilyenkor sóhaj helyett tizenkét novellával a blogon és egy befejezett regénnyel örülhetek ugyanitt.

2018. október 15., hétfő

12. papírmadár

Még mindig szakdolgozatot írok (de már egészen a finish-ben!), úgyhogy az egyetlen novella, amit az elmúlt időszakra fel tudok mutatni, az egy angol nyelvű fanfic. Szóval ja, ezt fogjátok a tovább mögött találni.

Némi infó előtte: a fanfic, ami egy novella, a Skam című norvég sorozathoz íródott, egy olyan lány szemszögéből, aki a sorozat alatt étkezési zavarral küzdött. A fanfic felépítése megdöbbentően hasonlít a blogon található másik fanficemre, ami a Mercy Falls farkasai sorozathoz íródott és a Nem fogadott hívások (35) címet viseli. Komolyan, teljesen lekopiztam a formátumot, amit egyébként nem szoktam csinálni, viszont hónapok óta próbáltam ezt a novellát megírni és sehogy sem találtam fogást rajta, aztán jött ennek a felépítésnek az ötlete meg egy Carrie Fisher interjú, és bumm, végre csak megszületett ez a valami.

Ha valaki érzékeny az étkezési zavaros témára (akár mert szenved, szenvedett tőle, akár más okból), az óvatosan közelítsen a sztori felé. Nincs benne semmi grafikus, de azért na.

Ó, röviden a tartalom (innentől angolul minden, bocsi):
AU where Noora doesn't move back from Madrid but she writes articles to a Norwegian online magazine. Vilde is an avid reader.
This is a story told in e-mail drafts and telephone notes and snapshots taken only by the blink of an eye. Vilde battles with her too many thoughts and the temptation to simplify them to only this one: "Am I thin enough?".