2018. szeptember 18., kedd

Inspiráció I.

Ha már komolyan gondolom (ismét...) ezt a blogot, arra jutottam, hogy ne csak havonta egyszer kerüljön ide valami. Szóval új "rovatot" (ez nagyon nagyratörőnek hangzik, de mindegy) indítok, ahol megosztok... hát, terveim szerint idézeteket, történeteket, esetleg képeket, zenéket, amik valamilyen okból írásra inspirálnak. Biztos mással is előfordul, hogy olvas egy novellát, egy internetes cikket, lát egy mondatot egy könyvben, egy interjút, egy képet, hall egy sort egy dalban, és egyszerűen muszáj újraolvasnia a sort, visszatekernie a lejátszót, percekig bámulnia ugyanazt a képet, mert egyszerűen van valami abban a sorban, képben, akármiben, ami megállásra készteti. Aztán meg nagyon gyorsan arra, hogy papírt vagy billentyűzetet ragadjon és írjon. Akármit. Szóval ilyesmiket szeretnék itt megosztani.

Elsőként egy fanfiction (bizony) első fejezetét hoztam, angol nyelvű - a nyelvismeret szükséges a megértéshez -, és egy norvég sorozathoz, a Skamhoz íródott - ennek ismerete magához a fic megértéséhez sem elengedhetetlen, de az első fejezethez pláne nem. Azt a sort, ami felett minden újraolvasás alkalmával perceket ülök, félkövér-dőlttel kiemeltem, de igazából az egész fejezettől mindig írni támad kedvem (meg magától a történettől is, bár ott előbb le kell küzdenem a heveny sírógörcsöt, ami rám tör).

A történet teljes egészében ITT olvasható. És akinek az érdeklődését felpiszkálja ez az első fejezet, az nyugodtan vágjon bele (akkor is, ha nem ismeri a fandomot, tényleg élvezhető anélkül is). 

2018. augusztus 24., péntek

10. papírmadár


Egy régebbi történetet hozok, a Merengő által szervezett Kívánság Üstre írtam még a tavalyi év végén. A Kívánság Üst lényege annyi, hogy az ember lánya/fia kap három kívánságot, abból kell kiválasztani egyet és történetté gyúrni. (Nagyon klassz, idén ősszel tessék minél több embernek jönni. Reklám vége.) 

Az én kiválasztott kívánságom ez volt: YouTube gyötrelmek. Főhősünk karrierépítő szemléletéhez rengeteg kreatív ötlet társul. Sajnos a megvalósításban mégsem jeleskedik. Az univerzum, a zen, a csí, vagy csak a balszerencse okozza, de mégsem jönnek be a Nagy Húzásai. Most viszont úgy dönt, megcsinálja a Világ Legmenőbb YouTube csatornáját. Eddig jó, de fogalma sincs, hogy milyen témával is foglalkozzon. Vlogoljon, gamer legyen, esetleg booktalkos? Megtalálja az ideális témát (és esetleg önmagát), vagy egy újabb álma megy a levesbe?

A novellát Faragónak írtam (ő pedig nekem írt cserébe, ezt a csodát), de remélem, más is szívesen olvassa.

Ajánlott zene ezúttal nincs, mert bár biztosan hallgattam írás közben valamit, eszembe nem fog jutni, mi lehetett az.

2018. augusztus 16., csütörtök

Ééés stop. Már megint.

Long time, no see. Alig két év után ismét itt.



Egy újabb próbálkozást teszek arra, hogy visszaálmodjam ezt a blogot a halálból. Nem ígérem, hogy ez a próbálkozás sikeresebb lesz, mint az előzőek, de legalább a másik (főleg könyves) blog vezetése már nem szól közbe. (Azt végleg feladtam.) A két év kihagyás egyébként főleg azért szomorú, mert nem érzem úgy, hogy íróilag bármennyiben is előbbre tartanék, mint akkor. Több a félkészen porosodó történetem, ennyi történt, ezt pedig nem nevezném eredménynek. Szóval megint itt, megint egy mesterséges és metaforikus seggberúgást kényszerítve magamra, újból elhatározom, hogy havonta egyszer, ha a fene fenét eszik is, posztolok ide egy novellát.

2016. február 6., szombat

9. papírmadár

Az előző bejegyzésben már emlegettem az írósulit. Nos, a mostani történet (és jaj, már megint mennyire elnézően dobálózok ezzel a szóval :D) az egyik ottani feladathoz kapcsolódóan íródott.
Nem konkrétan a feladatra, és végül épp ezért nem is ezt küldtem be, hanem írtam helyette egy másikat, de az ötletet, tény, hogy az a bizonyos feladat adta.
Mármint hogy ez a feladat: két-három oldalnyi csak párbeszédből álló jelenetet kellett írni (tehát nem lehetett benne narráció sem) úgy, hogy a többiek aztán kitalálhassák, hogy a két beszélgetőpartner milyen nemű és korú.
Szóval ja, ezt a feladatot kerültem meg ezzel a történettel.

 ~ www.chat-terek.hu/privat/20081110/ ~

2016. január 21., csütörtök

Linkelősdi

Hah, egyszer majd csak visszatalálok erre a blogra, és írok ide valamit. De addig is, csak elirányítok minden erre tévedőt (igen, valószínűleg nem ide készültél, félregépeltél valamit, rossz linkre kattintottál, de ha már itt vagy, szia! :)) már két - nem papírmadaras apropóból írt, de - elkészült novellámhoz... miután felvezettem őket némi háttérsztorival.

1. Idén ősszel részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó kurzusán, ahol sok klassz dolgot tapasztaltam ki az írásomról, meg úgy általában az írásról, és klassz emberekkel dolgozhattam együtt, és úgy egyáltalán említettem már, mennyire klassz volt? Mert nagyon. :) Jó lenne idén vagy jövőre egy dramaturgia kurzusra is beférni, de persze, ez még sok dologtól függ.
Az Aranymosás oldalán olvasható az alapozó kurzusra írt novellám, a hívószó a hiány volt. Az én történetem pedig a Minden a tükrökkel kezdődött.

2. A másik novellám a Merengő által most már hagyományosan megszervezett Kívánság Üstre íródott D_W ajándékaként. A kívánság, amire írtam, ez volt: A lányt elrabolta egy gonosz démon. A fiúnak kell visszaszereznie tőle, de ez szinte lehetetlen. A démon egy sötét erdő közepén rejtette el a lányt. Azt ígéri a fiúnak, hogy szabadon távozhatnak, ha az bejut az erdő közepére és eloldozza a legnagyobb fához kötözött lányt. Két probléma miatt lehetetlen a feladat. Első: Minden megtett lépéssel a fiú elfejt egy emléket a lányról. Meg kell gondolnia mindenen lépését, de így sem biztos, hogy a célig nem felejti el azt, hogy miért indult el. A második: A fiú gyenge. Nem biztos eléggé a szerelemükben. A lányt többször is megcsalta már. Sikerül megmentenie a lányt?


 A történetem meg a "tovább" mögött olvasható. :)

2015. szeptember 7., hétfő

8. papírmadár

A következő történet afféle esettanulmányként is felfogható jelenlegi képességeimről. Komolyan, nincs olyan írásom, ami ennél jobban bemutatná, mik az erősségeim (már magamhoz képest), és mik a gyengeségeim.
Nem mintha olvasva majd a novellát, ez nem lenne kitalálható, de a gyengeség oszlop legtetején, rohadtul CapsLockkal szedve ott áll, hogy a VILÁGÉPÍTÉS. Öhm, ezért fogtam most lelkes sci-fi olvasásba, mert a science fictionnél jobban semelyik zsáner sem taníthatja meg az embert logikusan gondolkodni. Plusz, remélhetőleg elsajátítok a segítségével egy másfajta történetalkotási folyamatot, ahol az ötlettől nem ugrom rögtön ívekig és mondanivalókig és karakterekig, hanem hagyom magamnak végiggondolni azt a fránya ötletet, végigvezetve magamat azon a nagyon is fontos gondolatfolyamon, miszerint akkor miből mi következik. #önképzésscifivel
Önképzésem előtti novella olvasható tehát a tovább mögött, ami remélhetőleg egy év távlatából visszanézve majd olyan lesz, mint a fogyókúráknál azok az előtte fotók, amikre ránézve már meg se ismered magadat.

Ajánlott zene (vagyis playlist): https://soundcloud.com/randomfinny/sets/t-k-letes

2015. augusztus 12., szerda

7. papírmadár

Nem is olyan régen kipróbáltam az Elegy for a Dead World nevű játékot, ami alapvetően egy írós-ihletős aranybánya. Három poszt-apokaliptikus világba juthat el az ember fia, azon belül pedig írhat különböző promptokra vagy teljesen saját kútfőből. Elképesztően felszabadító egyébként mindenhogyan - főleg elsőre. Ahogy mész az egy szem karaktereddel egy teljesen ismeretlen helyszínen, és a pálya meghatározott pontján tovább- és továbbírod a történeted. Tényleg, semmi tervezgetés, csak beleugrás az írásba. (Ez amúgy találó, mert a játék is úgy kezdődik, hogy kidobnak a világűrbe.)
Mindenesetre most nem a játékban született irományomat osztom meg (főleg mert angolul van meg, az én szegényes angol szókincsemmel), de hasonló koncepcióban született ez a 100 szavas is. A tervek szerint még folytatni fogom valamikor hasonló egypercesek sorozatával, és majd írásról írásra építgetem ki a világomat. (Ez különösen hasznos, ha már pont világépítésben vagyok gáz, és azt kéne leginkább gyakorolnom, meg azzal kéne kísérletezgetnem.)
Szóóóval ezzel a kis anekdotával a hátunk mögött következzen a 100 szavas, amiből egyelőre sok nem derül ki. (De nem sokkal kevesebb, mint amennyit én tudok.)