2019. január 2., szerda

Bejelentősdi

Ha lehetne (mármint lehet, csak borzasztóan körülményes volna), hanganyaggal kezdeném ezt a bejegyzést, amely nem állna másból, mint egy csalódott, fáradt sóhajból. Már megint el vagyok csúszva a havi egy papírmadarammal, és bár a 2019-es újévi fogadalmaim között szerepel, hogy ez idén nem fordul elő, ez nem változtat a tényen, hogy 2018-ban bizony nem sikerült tartani az egy novella/hónap célkitűzést. Ennek szól a sóhaj.

Minden más, írós szempontból viszont nem zártam olyan szörnyűséges évet. Mármint az egyik regényem még mindig haldoklik (három szemszögből működik két fél, ami, hát... nem jó arány), a másik pedig továbbra is csak jegyzetek formájában létezik. (Vajon mi szerepel szintén az újévi fogadalmak között?) De linkelhetem a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Róbert Katalin szerkesztésével megjelent Meghitt pillanatok c. antológiát, amelyben az én novellám (Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok?) is helyet kapott. (És nem, még véletlenül sem karácsonyi, bármit is sugall a "karácsonyi antológia" elnevezés.)


Plusz, a fenti novellán kívül is írtam (életemben először például angolul is, bár csak fanfictiont), nem túl eredményesen vagy túl sokat, de úgy érzem, valamikor a tavasz során legalább valamelyest sikerült visszatalálnom az írós ritmusomhoz, és ennek végtelenül örülök. Remélem, jövő ilyenkor sóhaj helyett tizenkét novellával a blogon és egy befejezett regénnyel örülhetek ugyanitt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése